1973. március 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
94
hogy melyik kerület küldött oda indokolatlanul emelést vagy csökkentést, tudják, hogy jól, vagy rosszul csinálták. Jelen pillanatban nagy köd az egész, küldenek véleményt, de nem tudják, miért nem vették észrevételüket figyelembe. Nem tudják a munka további javításánál figyelembe venni. Ilyen értelemben sokkal konkrétabbá kell tenni ezt a kapcsolatot. Azt is el tudom képzelni, hogy az Illetwenyki3zabá3i Hivatal képviselőjének, aki végül is az államot képviseli, valamilyen szervezett kapcsolata legyen a kerülettel, mert jelen pillanatban nincs. Megkapja a felszólamlást és annak alapján vagy érvényt tud szerezni, vagy nem. De valamilyen formában év közben is kellene valamilyen szervezett kapcsolatot teremteni. Jelen pillanatban sem látom tulajdonképpen, hogy hogyan csökkenhet az adóapparátusnál az adminisztratív munka, mert jelenleg is az a helyzet, hogy a próbakivetést meg kell csinálni az adóhatóságnál. Nem tartom felesleges munkának, mert hogy fel tudjon szólalni, ahhoz alap a próbakivetés, meg kell csinálni, hogy a főosztály tárgyalni tudjon a szalonai munkaközösséggel adó vonatkozásában. Meg kell csinálni a felszólamlásokat, utána meg4 kapja, neki kell indokolni, a határozatot kiadni, a fellebbezést neki kell a II. fokra felküldeni indokkal cs az összes munka tulajdonképpen ott marad. A munkának semmilyen fázisa nem esik ki. Nem is beszélek arról, hogy az egész évi ellenőrző munka ott marad, adatgyűjtés, kijárás, adóellenőrzési munka, továbbra is az adóhatóságok feladata. Semmit nem csökken a munka és nem is látom, hogy csökkenhetne. Tulajdonképpen ez a problémám. A probléma lényege, hogy komplikáltuk, bürokratikussá tettük, párhuzamosságok vannak és nem látom, hogy jobb lenne az adómunka. Úgy hogy nem látom, minek kell tulajdonképpen ilyen nagy kavarodást csinálni. j tó IraHi 1 ]- 2o -
