1973. március 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
221
Dr. Fór.ián Gyula elmondja, a kisiparosok és kiskereskedők adósás nagysága szerinti megoszlását és megállapítja, hogy az előterjesztés ezeket a számokat nem használta fel, különben világosabban lehetne látni, hogy az adópolitika vonalán jóirányu tendencia van a fővárosi adóapparátus tevékenységében és az adóközösség tevékenységének bevezetésében is. Ezt a tendenciát erősíteni kell és lo kell faragni azokat a bürokratikus vonásokat, amelyek éppen az átállás miatt jöttek létre. Az ellenőrzés biztosítása bizonyos sávokon belül indokolt és az adatgyűjtéseket is elsősorban itt kell megszervezni, ez azonban nemcsak az adóapparátus feladata, hanem minden olyan szervé is, amely kapcsolatba kerül ezekkel az iparosokkal. A szellemi dolgozók adózására vonatkozóan az előterjesztés nem tartalmaz megfelelő elemzést. Ezt is vizsgálni kell, mert elég alacsony az átlag adó is. Garamvölgyi Károly megállapítja, - egyezően az előterjesztéssel - hogy a főváros területén is, ahogy országosan is, 1971- ben Ó3 1972-ben az adópolitikai munka lényegesen fejlődött. Problémaként jelentkezik a végrehajtás bonyolultsága, másfelől az a tényező, amely az általános társadalomfejlődésből adódik, | mert nagyon bonyolult munkáról van szó. A társadalompolitikai indítékú tevékenység tovább erősítendő. Ez oajátosaryfcapcsolódik a tanácsok anyagi érdekeltaégáhez is. Olyan irányba fejlesztik az I egész adózási rendszert, hogy az jobban differenciáljon és követ- kezetes legyen a szolgáltatás 03 az árutermelés vonatkozásában. A szakmák szerinti feltételek kialakítása másképp nem képzelhető el, C3ak a Pénzügyi Főosztály és az ágazati szakigazgatási szervek szoros együttműködésével és információ-áramlás3al. Különböző, engedély nélkül űzött tevékenységnél jelentkezik hatalmas jövedelem, amelyet le kell csapolni, mert az is adóalap és itt kerül előtérbe az ipari 03 kereskedelmi főosztályokkal való szoros együttműködés. Több év gyakorlata igazolta az adéközösségi rendszer helyességét, mert ezeket a feladatokat az apparátus oldaláról megoldani nem lehet. Be kell kapcsolni a társadalmi önkontrollt az érdekvédelmi szerveken keresztül, az adóközösségi rendszer utján. A főváros vállalta azt a hálátlan feladatot 1972- ben, hogy az országos bevezetés előtt kísérleti jelleggel elkezdje. Amikor tehát kritizáljuk, figyelembe kell venni, hogy egy kiL ------ író ■" . I •w 4 — 1
