1972. december 6. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
379
I i d 34. * kutatást kell folytatni azért, hogy a házgyár vonatkozásában a lakásszámot maximálisan ki tudjuk használni. Lehet, hogy a Fővárosi Tanáos pénzügyi oldalról nem tud#® teljes kapacitást biztositani, de számolni kell azzal, hogy a VIII. főosztállyal közösen megtaláljuk a módját annak, bogy a fiataloknak vagy az üzemeknek tudjunk épiteni üzemi .társasházat. Ezeknek az előkészítése nem egyszerű, nagy körültekintést és jó tervezést kiván. Elsősor bán arra szeretnénk tehát pontos választ kapni, hogy a \ 47 ezer, vagy az 51 ezer lakásból mennyi az, amelyet a 43-asnak kell megvalósítani. Híz a kérdéfe^l^yügtalaniij engem^) amit Viszkei elvtárs úgy fogalmazott meg, liogy az ötödik ötéves tervre átmenő lakások esetében a forint-összeget csökkenteni kell, és abból az összegből kell biztositani a máshol hiányzó összegeket. Ez a mi esetünkben nem kis gond, és nagyon veszélyezteti az ötödik ötéves terv indulását, és félő, hogy e folyamatban a tervszerűséget, amely 1972-ben már kialakult, újból kell kezdeni, és ez népgazdasági és vállalati szinten is/:omoly költség. Felvetődött a kérdésekben és a hozzászólásokban, hogy komoly lemaradás mutatkozik az uj lakótelepeken kommunális létesítményekben. Higgyék el, hogy nem a hozzáállásból adódnak ezek a lemaradások, mert hozzáállásunk ma sem jobb vagy rosszabb,mint volt 1966-ban, de lehetőségeink nem adták meg azt, amit eddig meg tudtunk tenni, és szándékozunk a jövőben is. Ismerni kell, hogy a vállalat 2800-as létszámmal indult és akkarr* egy házgyár volt. A harmadik ötéves tervben további két házgyárat kellett üzembe helyezni, és mig 1965-ben 1700 lakást csinált a vállalat, addig 1972-ben 8600-at épit fel. A főprobléraa ez volt. Nem tudtuk párhuzamosan biztositani a sk kapacitást. Elsősorban nem a műszaki , 30 _ ______ < . •a*
