1972. november 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

139

! i- 38 ­Elnök : Tehát Dávid elvtárs semmilyen kérdésben sem tartja szükségesnek, hogy a VB állást foglaljon? Dávid István: A IV. ötéves tervre a VB dön­tött a tanácsi épitőipar fejlesztését illetően. Azokat az alapel­veket nem tartom szükségesnek megváltoztatni. Lehetséges, hogy az 1973-74-75. esztendő a közgazdasági mutatók változásában uj eszkö­zöket hoz felszinre, a forgóeszközök ellátottságánál; kérdését. Lehetséges, hogy ebben a kérdésben külön VB elé kell jönni, de ina még nem olyan égető, hogy számszakilag kifejezésre juttatnánk és a VB engedélyét kérnénk. Egyébként a forgóalapok pótlása kötele­zettségére számokban fogok kitérni a kérdésekre adott válasz so­rán. Vállalataink vidéki munkahányada nem jelentős. Két szervezetet emlitek meg, amely jelentősebb vidéki munkát végez: az Épitőipari Műszaki Vállalat, amelynek alapitó levelében műkö­dési területként az ország egész területe van megjelölve. Eseten­ként külföldi munkaterületen végez meghatározott bizalmas munkát. A 3-as vállalatnak a Balaton mellett, Siófokon van részlege. Ez önálló és a budapesti vállalattól függetlenített a vezetése, fi- zikai dolgozó gárdával ott fejtik ki tevékenységüket, többé-kevés- bé a balatonkörnyéki üdülők tatarozással kapcsolatos munkáinál kötik le kapacitásukat. Ez évi kb. lo millió forintot jelent. Ez nem nagyon jelentős, ha megnézzük, hogy a tanácsi épitőipar össz- kapacitása 1 milliárd 2oo millió forint, ebben nem domináns a lo milliós érték. Szakipari téren vannak egyedi munkák, amelyek nem kötik le a tanácsi építőipart. Adott időszakban ezek leköté­se vidéken lehetséges, engedély kérése mellett a vállalatok el­' „ /Y a 3 ——7 • f:~-f-----­i á * tt ■ HP

Next

/
Oldalképek
Tartalom