1972. november 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

159

1 i I- 56 ­S Tehát azt kell mondani, hogy a VB olyan jelentést tárgyalt itt meg, amely nem tükrözte a valódi helyzetet. Annál sokkal gyen­fö gébb, de Dávid elvtárs válaszaiból kitűnik, hogy a tényleges el- S lenőrzési tevékenység és annak folytán hozott intézkedések meg­felelőek és egybeesnek az elvárásokkal. El kell mondani azt is, hogy első izben tárgyalunk ilyen anyagot. A továbbiakbanífeltét­lenül szükséges ilyen anyagok idehozatala. Arra kell törekedni, feMl hogy a jelentés tükrözze a valóságos helyzetet és ne a kérdések­éi re oldott válasz. Ezzel együtt a kettő tökéletesen kiegészíti egy­h mást és úgy tudom megítélni, hogy ezek a vizsgálatok és az ezek s,órán hozott intézkedések tartalmilag, szinvonalbelileg is, főleg fö a jövő tevékenységet illetően, megfelelőek. te* Ezután az általános észrevétel után szeretnék ki- v térni néhány problémára. Az egyik: a mi építőiparunk és az épitő­» ipar általában nagyon érzékenyen reagál arra, hogy melyik munka az, amelyik jobban és melyik, ami kevésbé ifizet. Nem véletlen az elvtársak, hogy a rendező elvók során - nem is vagyok egészen 'fe, s biztos, hogy annak végrehajtása során - módosítottuk épitőipari S / szervezeteink alapitó levelét, meghatároztuk, hogy milyen rész­ben végezhetnek idegen szervek részére munkát és milyen részben, milyen hányadban a Fővárosi Tanács szervei számára. Korábban fö olyan meghatározásra volt szükség, amelyben megkötöttük, hogy mi­re lyen mértékben kell felujitási és karbantartási munkát végezni, * re milyen mértékben végezhetnek uj munkát, mert akkor az uj munka volt kifizetődő. Ma éppen forditott helyzet van. Az a körülmény, hogy utalunk rá és 1972-ben visszavezetjük a pénzhiányokat 1971- re és azt mondjuk, hogy azért végeznek épitőipari szervezeteink , a rá ■--------* ------ . „ j— * ; HP

Next

/
Oldalképek
Tartalom