1972. április 12. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

235

¥ i i- 38 ­riilet által felhasználható szabad összeghez képest olyan mérté­kű, hogy az raV. kerület, ha jól emlékszem, 197o-ben 72 százalé­kot jelentett, a XXII. kerület viszont lo százalék alatt. A prob­léma az, hogy azokban a külső kerületekben, ahol az oktatási in­tézmények ellátottsága a legrosszabb állapotban van, a kerületek ott tudnak adni a legkevesebbet ezen fenntartásra, mert ott je­lentkeznek a közmüproblémák és más jellegű kiadások. A fel nem használt dologi kiadások évente 2­2,5 százalékot tesznek lel. A tervezési normativánál szeretném belépő felhivni a figyelmet arra, hogy mi az újonnan bEÉpiüta oktatási intézmények tervezési normativáiról beszélünk, mindenütt azt je­leztük. Az újonnan belépő oktatási intézmények tervezési norma­tíváit a Pénzügyminisztérium 1968-ban állapította meg, tehát vJS' ezek központilag megállapított tervez normatívak. Jelenleg xs az újonnan belépő férőhelyeknél, ill. oktatási intézményeknél, általános iskoláknál, stb., tehát minden oktatási intézményéi, ha egy uj ovoda vagy uj általános iskola létesül, akkor csak ezt a tervezési normatívát építhetjük be, a költségvetésbe erre kap­juk meg a fejlesztési összeget, amely ténylegesen alacsonyabb a felhasználtnál. Ezért/jélezzük azt, hogy azok a kerületek kerül­nek különösen nehéz helyzetbe, ahol nagyobb mérvű az ovodafej- leszté3, ahol több iskola létesül a lakótelepeken. Ott az újon­nan belépő oktatási intézmények tervezési normatívái jóval ala­csonyabbal:, mint a tényleges szükséglet. Itt is ezért mondjuk, hogy ténylegesen 5 ooo forintot kapunk az ovodai férőhelyekre és a felhasználás 8 3oo forint. Ezt a kerületnek lényegében vagy * i i ! ^ I mm •> • .**

Next

/
Oldalképek
Tartalom