1972. március 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
380
! J' CT-CT, CT^'."-- . •c?wro« r .j.— . © ~ # | i- 92 még lo év alatt egyszer sem csináltunk. Feltétlenül meg kellene dicsérni őket, mert óriási módon megváltozott a szemlélet. Eddig követeltek a Fővárosi Tanács VB-től, ma már reálisabban látják a helyzetet. Bízunk abban, hogy amikor az államigazgatási dolgozók bérét fölemelik, akkor azek a kerületi bérszintű: tovább mennek a megkívánt szintre. . Dr. F o r j á n Gyula; Csak három mondattal szeretnék arra reflektálni, amit Götz elvtars mondott. Mindenekelőtt úgy gondolom, ha reálisan akarjuk megítélni, hogy milyen legyen az igazgatási szervezet a jövőt illetően, valamilyen tapasztalati tényanyagból ágy adott pillanatban ki kell indulni. Bár korábban és többször végeztünk volna ilyet az igazgatásban, mert biztosan sok olyan tényező felszínre került volna, amelyet e pillanatban nagyon bizonytalanul tudunk megítélni és azok az elvtársak, akik ebbon a munkában dolgoztai:, minden alkalommal meg kellett, hogy küzdjenek az ismeretlenséggel, hwlhetctlenséggel, nagyon sok esetben szubjektív elemmel, amely szubjektív elemet nagyon nehéz matematikai képletbe belefoglalni és más szempontból is megítélni. Ez a munka, I * arai tulajdonképpen először indul ol a magyar közigazgatásban, ténylegesen szélesebb alapokon, azt hiszem, hogy utoSro munka, ilyen nagy tipusu szervezetben. Ez a munka mindenkeppen helyes, meg akkor is, ha azt mondjuk rá, hogy a hiba százaléka sokkal nagyobb, mint amit majd a 2./, 3./, 4./ etápban produkálni lehet. Úgy gondolom, hogy valamennyi kerület számára hihetetlenül nagy tapasztalatot jelentett a belső erők áttekintése, a belső munkaterhek, a belső átcsoportosítás! lehetőségek feltárása (fcpugy, mint ahogy a főváros 3$o \ * *>w &*+ * 1 *
