1972. március 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

293

i

Forró Andor : Tisitelt Végrehajtó Bizottság! Közismert a kereskedelemben az anyag által vázolt nehéz helyzet. Két vonását szeretném megemlíteni.

I

Az egyik, hogy a probléma valóban rendkivül fi differenciált ugyan, de én mégis a szakmai differenciáltság

problémáját emelném ki. A kereskedelem egészét nézve a probléma talán nem is olyan súlyos, ha belevesszük a ruházati üzleteket, az áruházakat, az OFOTÉRT-üzleteket az egyik oldalról, ahol még ma is viszonylag divatos szakmák is találhatók, ugyanakkor a

I másik oldalról, az élelmiszer szakmában 1967. óta mintegy 3o %kai növekvő forgalmat a kereskedelem kénytelen volt csökkenő létszámmal lebonyolítani. Az egyik problémát tehát itt látom, és ugyanez vonatkozik a vendéglátóipar konyháira is. A vendéglátóiparra hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy ott jól keresnek, mert ott vannak portások és felszolgálók. De vannak rend- kivül alacsony keresetű és rendkivül kedvezőtlen munkakörülmo- nyek dolgozó konyhai emberek és a helyzett itt rendkivül súlyos.

Nem akarok dramatizálni, de azok az idősebbek, akik ezt a munkát ma végzik, lassan kiöregednek, a fiataloknak pedig nem életcéljuk, hogy konyhában dolgozzanak. Az élelmiszer kiskereskedelem és a vendéglátóipar gondjainak enyhítését szolgálta az a bérpreferencia, amelyről az anyag is említést tesz, amely tavaly is, az idén is lehetővé teszi, hogy e vállalatok úgy tudják emelni dolgozóik bérét, hogy részesedési alapjukat ne

' üilf

terhelje.

A másik alapvető vonása a kereskedelem és a vendéglátóipar munkaerőhelyzetének a szabályozókból függ.

i I ff .

I | t

ü *

tt- 18 -