1972. március 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

291

• *« © ztf&mmmm ... ... , » V7*‘4 4 í e

l /»** wm—

4 - 16 - |

Nem számolunk azzal, hogy csökkentett munkaidőre való átállás esetén a vállalatok részéről jelentősebb létszámigény merüljön fel. Illetőleg nem számolunk azzal, hogy kielégíthető lenne.

I. Götz elvtárs kérdésére: A belkereskedelmi

egységek elszámoltatása, megalakulásuk óta Ft értékben történik.

A kereskedelemben az összes megfigyelési lehetőség és elszámolI

tatás, csak a Ft értékhez van kötve, amikor tehát a dolgozók terhelését mérjük, nincs más összhasonlitható adat, mint a forV

galom és az egy főre jutó havi forgalom. Jogos Götz elvtársnak

az a felvetése, hogy az időközi áremelkedések ezt a terhelési

f mutatót fpg^Lt ják. Próbáltunk utalni rá/ az előterjesztésben

I is, mert ez kétségtelen tény.

I E 1 n ö k : Ki kér szót?

dr. Mulató János : Egyetértek annak megállapításával, hogy a kereskedelemben a munkaerő/ellátott- ság nem megfelelő, ugyanakkor viszont sokkal differenciáltabban kellene az anyagban bemutatni, mert igy nem sokat jelent.

Egészen má3 a helyzete egy önkiszolgáló boltnak és egészen más egy egy,-vagy kétszemélyes üzletnek. Szerintem az egyszemélyes I üzletekben/kis tejboltocskákban, a zöldség-gyümölcsüzletekben

I '

I 3tb. a legsúlyosabb a probléma.

| f A másik dolog, amiben viszont nem tudok egyetér

■ teni, hogy azt mondjuk: Nem történt komolyabb árváltozás. GonL dőljünk arra, hogy az 1966. februárjában történt árintézkedések nagyon nagy súlyúak voltak. Az élelmiszeripar nagy területét érintette, pl. a hús- és hentesárukat. 80-I00 %-os ármelke-