1972. január 19. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
11
- mmt— .*,* í § 9 í i _ 9 hosszabb időre szóló tervezése nem könnyű, nagymértékben függ a vidéki városok növekvő vonzóerejétől. Figyelembe véve a távolsági ingázás káros szociaológiai-társadalmi hatását feltételeztük, hogy a távolsági ingázók száma csökkenni fog. Az ingázók számának reálisabb becs- 1 léséhez még további vizsgálatok szükségesek - a fővárosi agglomeráció munkaerőforrás számitásának ez a legbizonytalanabb pontja. Vizsgálni kell a napi ingázók lakóhely-munkahely /iskola/ közötti utazási idő csökkentésének lehetőségét, a napi ingázás átlagos távolsága eset- mi . leges meghosszabbításának realitását; mérlegelni kell, hogy a fővároshoz viszonylag küzel fekvő, gyorsan fejlődő ipari centrumok /Székes- fehérvár, Dunaújváros, Szolnok stb./ milyen szívóhatással lesznek a főváros munkaerő hátterére, stb. • Ív ■ ■ ■ ■ Be A budapesti agglomeráció munkáéiő forrás adatait az 1. sz. táblázat mutatja, A táblázat adatai szerint a rendelkezésre álló munkaerőforrás a fővárosi agglomerációban viszonylag kis mértékben növelhető, mintegy 120 ezerfSvel. A főváros kismértékű létszámnövekvését /mintegy 6 ,j-os/ valamelyest pótolja az agglomerációs övezet arányban jelentősebb /kb. 30 %-os/, de abszolút számban kisebb létszámnövekvése. A fővárosi agglomeráció munkaerő forrás-számitás kiegészítéseként a továbbiakban - a heti munkaidő előirás ismeretében - a munkaidő- alap számítást is el kell végezni. j c/ A munkaerő felhasználása. I r A rendelkezésre álló munkaerő felhasználásának koncepcióját két változatban vizsgáltuk: I. variáns szerint a fővárosban a tercier ágakban foglalkoztatottak száma mintegy 90 ezer fővel emelkedik. Ez azt jelenti, hogy a harmadik szektor alkalmazottainak részaránya az összes foglalkoztatottak számán belül az országosan tervezett 7 %-kal szemben lassabban, mintegy 5 /»-kal növekedne. Az agglomerációs övezetben - az infra* Ü mm 9 —-—— - * - — - - 11—— >
