1971. november 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

390

» * • **% afl ■ I I 4- 11 ­jelentkezőket nem "kényszermunkára" irányítjuk, hanem választási lehetőségük széles skálájú, ebben a körben lényegében szabadon dönthetne):. Az ágazatok által meg­jelölt fontosabb munkahelyek biztositják az érintett személyek speciális képzettségének, érdeklődésének meg­felelő figyelembevételét. A munkábairányitásnál alapelv- a szakképzettségnek megfelelő,- a lakóhelyhez közeli,- az egészségi állapotnak megfelelő munkahely biztositása. Hivatalvezetőink joga, hogy rendkívül indokolt esetben eltérjenek a népgazdasági érdekből kiemelten kezelt munka­helyekre történő irányítástól. A közvetítésre kötelezett 2o.o77 fő 72 %-át /14.317 főt/ hivatalaink a fontosnak itélt munkahelyekre irányították, .28 4-ánál méltányossá­got alkalmaztak. Véleményünk szerint ez a viszonylag ma­gas arány nem kifogásolható, hiszen az emberséges, a ren­delet tulajdonképpeni céljának megfelelő végrehajtás min­denképpen kívánatos. Alapelvünk, hogy a szankciók elsősor­ban a valóban vándorlókat sújtsák és igyekszünk közülük kiszűrni azokat, akik bár ndminisztrative ebbe a körbe kerülnek, szándékukat tokintve mégis elkülöníthetők. Leg­jellemzőbb példák: a többszöri munkahelyváltoztatás oka az egyes munkahelyekre, munkakörökre - főként az idény- ágazatokban - jellemző szerződéses alkalmazás; - több éves munkaviszony utáni meggondolatlan kilépés. Ez utóbbiaknál nem ritka a vállalati csábitás, lelkiismeretlen rábeszélés a kilépésre. A méltányosság alkalmazásánál az alábbi lényegesebb körülményeket vettük figyelembe: tf ™!fS| # ■'■■■■ ' 1 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom