1971. július 7. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

114

. ' "-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—— -——— ----------mmmm

•: v>’. - ,'Á.‘ , V ■ ''ffi /'ró ‘ //-tó tó "É > ••.' -tótó '-. " 7 jf

>♦ . ' K» ‘ i . K'if * ' v f ’, % ■ . - •

11- 15 ládtagjaik nem tudják látogatni őket. Emiatt állandó panaszuk, hiányérzetük van. Azt javasolnám, hogy közvetlenül Budapest mellé vigyük ezeket az embereket, ahol még van lehetőség arra, hogy látogassák őket a szülők vagy a családtagok, mert ez is nagyon sokat jelent a nevelés szempontjából.

i 5

Miért tartom szükségesnek a férőhelyek számának bővítését? Azért, mert ezek a betegek olyanok, akikkel nem tud foglalkozni a család, nem ugyanazokat a módszereket tudja alkalmazni,

I I

türelmük és idejük sincs hozzá, nem ismerik a módszereket. Ha 25

millió forinton® múlik,akkor biztosítsuk valahogy a 25 milliót!

I Szerintem rosszabb célokra is fizettünk már és fogunk is még fizetni.

Dr. Reischl Antal: Az anyagot nagyon

I

alaposnak és tartalmilag nagyon helyesnek tartom. Ezért vetettem fel, hogy az elhatározásnak mik lesznek az anyagi kihatásai. A tájékoztatás alapján számítást végeztem. Ha a 99o gyógypedagógiai férőhelye!, valamint a 25 millió forintos felszerelési többletet biztosítani akarjuk, akkor 125 millió forintot kell biztositanunk.

Az anyag jósága mellett azt érzem gyenge oldalának, hogy nem tu- dóm balőle megállapítani,hány intézményben folyik ez az oktatás^, mert az anyag mindig csak utal arra, hogy 5 vagy 6 intézetben, vagy az intézetek 4o százalékában megoldódott valami. De nincs ] | kimutatás arról, hogy hány Intézmény létezik és a célkitűzéseket

II

milyen perspektívában kívánja megoldani a főosztály. Tehát a 125 millió forint hogyan képzelendő el? A mostani ötéves tervben nincs benne. A következő ötéves tervben lesz benne, vagy hogyan?

i I JJh i

L

___________________L