1971. április 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

222

ságának baleseti ellátásához^ mintha kizárólag fővárosi szinten vagy mintha kizárólag kerületek szerinti bontásban akarták volna megoldani. De ugyanez áll pl. a magasabb életkor következtében növekvő gyakoriságú rosszindulatú daganatos megbetegedések ellátására is.

Mi tehát, hogy úgy mondjam, nemcsak a koordináció szükségességére akarjuk felhívni a figyelmet, hanem arra is, hogy t a koordinációnak nemcsak a kerületi tanácsok és a Fővárak Tanács

egész intézményhálózatára, hanem azon tulmenőleg az állami egészségügyi intézményhálózatra is ki kell terjednie. Ebben a tekintetben is szándékozunk további lépéseket tenni. Természetesen úgy, hogy azok a Fővárosi Tanács jogkörét nem fogják csorbítani. Ellenkezőleg: hasznos előrelépést fognak jelenteni a főváros lakosságának jobb ellátásában.

Lehet, hogy a szövegezés félreérthető volt. Mi nem központosítást, tehát a szó szoros értelmében centralizálást tartunk szükségesnek, hanem határozottabb elvi, normatív módszertani irányítást, amely a tanácsi törvény végrehajtása során kötelező a minisztériumra ugyan-ugy, mint a tanácsra, amely nagy szerepet juttat a Fő^ városi Tanács szakigazgatási, egészségügyi szakigazgatási szerveinek is, és amely rendkivül hasznos abból a szempontból io, hogy sokoldalú információt nyújt a kerületi tanácsoknak azért, hogy önállóságuk birtokában ezekre a sokoldalú és általuk közvetlenül nem produkálható információkra támaszkodva, helyes, gazdaságos döntéseket hozzanak.

Amikor pl. arról volt szó, hogy a területi vezető kórhőának a jövőben nagyobb beleszólási jogköre legyen olyan gazdasági döntésekbe, nmeI rál

r

«

I J

I

í- 44 -