1971. április 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

177

I

i

ff- 12 beteget, mint sürgős beteget és a kórházban derül ki, hogy nem kellett volna beutalni. Ilyen esetekben konzultációk utján is döntsék el, hogy valóban kinek volt igaza és tanuljanak belőle a körzeti orvosok. Elmondják a körzeti orvosok és a csoportvezető főorvosok, hogy ilyen konzultációkat vagy kórházi látogatásokat csak harc utján lehet elérni, legalább is a János kórházban. Előfordul, hogy megegyeznek a korházi osztályfőorvossal, hogy egyik-másik beteget közösen meglátogat a körzeti orvos és a csoportvezető főorvos. Az osztályfőorvosok leadják a dolgot az adjunktusnak, az a segédtanárnak, és végül is, aki elmegy velük a beteget meglátogatni, az félvállról veszi az egészet. A körzeti orvosok végül is nem kapják meg azt a segítséget, amely ennek a rendszernek éppen egyik célja volna.

A szakemberek véleményét mondanám még el egy dologgal kapcsolatban. Úgy látják a szakemberek, hogy a belgyógyászat, különösen a János kórházban nagyon specializálódik. Lassan nem belgyógyászatiak ezek az osztályok, hanem kiemelnek néhány szakterületet, azt specializálják, és ha olyan beteg kerül be, aki a speciális betegségen kivül más belgyógyászati kezelésre is szorul, akkor az ellátás bizony szegényesebb, mint a speciális. Szóval az a véleményünk, hogy az általános belgyógyászatot kell erősítenünk és nem a belgyógyászaton belül csak bizonyos speciális szakterületet.

Az elvtársnaknak az a megjegyzése, hogy legtöbb pa- ! nasz a rendelőintézetek ellátásával kapcsolatban van, jogos. Nekünk

is az a véleményünk, hogy ebben a vonatkozásban a helyi vezetésnek tennie kell lépéseket és intézkedéseket. De van néhány olyan gond,

j ________ ._j WMpni

_____

■ a mm h- *■ J s*®®