1971. február 17. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

231

4 -26Amig csalódok pincében, szuterénban laknak, addig nem tartom indokoltnak, vagy legalábbis Budapesten nem, hogy bárkit is "többlet-szobához juttassunk, és most irat egy tág kategóriát biztosítsunk.

Azt hiszem ezt társadalompolitikailag ia meg lehet oldani, anélkül, hogy az alaprenáeletet megsértenénk. Bizonyos szempontból lazítanánk ezt Budapesten, vagy Budapestet egyáltalán kizárnánk, mórt jelenleg ebben a tekintetben itt nagyon

%

súlyos gondokkal kúsz/ködünk.

E 1 n 5 k : Egy általános megjegyzés, amit Götz elvtárs 4 a különböző 2-okhoz tett, hogy a VB utasítsa az illetékeseket, hogy a tanácsi rendelet szóhasználata azonos legyen a Minisztertanács rendeletcve., illetve a végrehajtási utasítással. Akkor tényleg igaza van Götz elvtársnak, hogy ezzel mindenféle vitát indítanánk el a lakosságnál, de maguknál a

hatóságoknál is, úgyszintén az állampolgárok között is, pádig el,,

ezt/lehetne kerülni.

Paragrafusonként mennék, ahogy ez itt elhangzott, és próbálnám megszövegezni: l A 2. oldal 3. §-ánál a kerületek közötti elosztást ii•'..fa 1 i". fa,g

letően:

fa, Abban senki sem vitatkozott, hogy alapvető a nyilvántartott igénylők száma: ezzel mindenki egyetért. Javaslom,

! hogy a "rászorultság" szót húzzuk ki, és helyette két dolgot

vegyünk be: az egyik, amit Csikeszné elvtársnő javasolt, hogy a kerületben nyilvántartott igénylők száma alapján, a termelésben résztvevők arányában, és harmadik ilyen mutató a ny.il!

i

>

I í

L ' ______L

4 .—MMP . »»-*** mmmp