1970. december 23. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
227
\ í d 32. I I talanitónak érzem az előterjesztés összességét. Szükségesnek tartom ezt szóvátenni azért, mert a tanáosülés ezt a nyugtalanító helyzetet nemrégen nem igy zárta le, és igy nem is tudom elfogadni. Magyarán: nem tudom egészen mi® megérteni, hogy a a tanácsülés! i tárgyalás a felmerülő lényeges problémákra egy, inkább a megnyugtatás irányába hajló megoldást és választ adott, ez a jelentés pedig most, két hónappal késóbb olyan súlyos problémák tömkelegét teszi a vb asztalára, amelyeknek sommájaként osak olyan következtetésre tudok eljutni, hogy az anyag előterjesztői ma nem látják reálisnak az októberben elfogadott negyedik ötéves terv végrehajtását. Ilyen sarkalatosán szeretnék fogalmazni, mert csak igy van lehetősége annak, hogy kikerüljünk a kátyúból, mert nem lehet egyszerűen közömbösen szemlélni a jelenlegi helyzetet, és azt hiszem, nem is vádaskodás kell hozzá, mert annak nincs helye, de szükség van a felelősség megállapítására. Hogy a negyedik ötéves terv előkészítésében kinek milyen szerepe volt vagy van, az azt hiszem, megközelítő pontossággal meghatározható. Például, hogy az építőipar kapacitás-fejlesztésében kinek milyen szerepe lehet. Mert itt tulajdonképpen eriől van szó. Csak kitérővel: most jelent meg Mezeinek egy beszélgetése a Népszabadságban az egyik iskola felújításával kapcsolatban. Szdváteszem, mert sajnos, tipikusnak lehet minősíteni, hogy egy ágazatban egy részprobléma megoldása során milyen kálváriát kell végigjárni azért, hegy egy iskolát felújítsanak. Olyan feladatok vállalásával, amelyek normális körülmények között, a magyar építőipar noxmális teljesítő képessége esetén tulajdonképpen nem terhelhetnék az ágazat szakmai tevékeqységétI Elnézést kérek, nem tudok közömbösen beszólni róla, mert az egész negyedik ötéves terv előkészítettségének ebből az anyagból visszatükröződő állapota engem egyáltalán nem nyugtat meg. De úgy gondolom, hogy a ZZf \ — j i* L — ! ***
