1970. július 8. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
5
1 A gyermek- és ifjúságvédelemnek as a célja, hogy elősegítse és támogassa a kiskorúak gondozását, szocialista nevelését és oktatását, testi, értelmi és erkölcsi fejlődését, különösen ha ez a családban vagy környezetében bármilyen okból nincs megfelelően biztosítva. A gyermeket veszélyeztető tényezők sokfélék. Közülük legismertebbek a házasság felbomlása, a rendezetlen családi körülmények, az alkoholizmus, a szülők egy részének felelőtlensége, gyermeknevelésre való alkalmatlansága, a sokszor tulfiatalon, meggondolatlanul kötött házasság. | Továbbra is az állam gondoskodására, illetve segítségére szorulnak az árva vagy elhagyott gyermekek, valamint az egyes beteg szülők, vagy súlyos szociális gondokkal küzdő szülők gyermekei. Számolni kell mai éle bünkből adódó ujabb veszélyeztető tényezőkkel is: az urbanizáció ártalmaival, a lakásproblémával, a nőknek a termelőmunkába való nagyarányú bekapcsolódása, miatt a gyermekek felügyeletének megoldatlanságával, a családi és az iskolai nevelés hiányosságaival, a gyermekeket érő számos negatív hatással. Mindezek megzavar!intjak személyiségük fejlődését, gondolkodásmódjukat, elősegíthetik antiszociális magatartásuk kialakulását. A környezetükben veszélyeztetett gyermekek száma az egész ifjúságéhoz viszonyitva nem nagy, de ezek gyermekek sok törődést kivánnak, másképp ogy részük a társadalomra veszélyessé válhat. A felnövekvő nemzedékről való minden irányú gondoskodás jegyében folyamatossá kell tehát tenni az állami és társadalmi tevékony- 4 ségot a gyermekvédelem érdekében. E tevékenységi területre tartozik pl. az óvodai, a napközi otthoni ellátottság megoldása, az internátusi hálózat kiépítése, az iskolai és üzemi gyermekvédelem. Intézkedni kell akkor io, amikor a gyermek súlyos veszélyeztetettségét csak a gyermek és a szülő életébe való erőteljesebb beavatkozással lehet elhárítani. ■te i . i I
