1970. május 27. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

261

I i ”-29­ne valamiféle decentralizált, nagyon elaprózott területen jöj­jenek létre. Hiszen ma a fővárosi kereskedelemnek egyik alap­problémája, hogy az egész kapacitás kio alapterületű egységek­ből tevődik össze. Az egy üzletre eső átlagos elapterület mintegy 88 m2. Ilyen pótlékkal ezt a hallatlanul növekvő for­galmat, amiről szó von, közel 16 milliárdos növekményről, kép­telenség lebonyolítani. Ezekben az egységekben se gépeket, se kor­szerű berendezéseket nem lehet alkalmazni,illetve a megfelelő munkafeltételeket biztositani. Tehát feltétlenül szükséges a nagykapacitású egységek létesítését megcélozni. Megpróbáltuk vázolni a 7» ol­dalon azt, hogy körülbelül mikre gondolunk. Itt is kifejtettük, hogy központi szervezé­sen azt értjük, hogy amennyiben a hiányzó pénzösszeget sike­rül biztosítani ennek a vállalatok részére történő alkalmazá­sánál bizonyos preferenciát és módszereket kellene alkalmaz­ni, Ó3 ezzel biztosítani azt, hogy7 a vállalati pénzforrásokat is elsősorban ezeknek a nagykapacitású egységeknek a megépíté­sére összpontosítsuk. Ezen túlmenően mód van arra, hogy helykije­lölési, épitési-engedélyezési eljárásokon keresztül, megfele­lő koordinációval a Városrendezési és Épitési Főosztállyal lehessen irányittatni o vállalatok pénzét. Tehát nem a vál­lalatok helyett akarunk dönteni, nem helyettük akarjuk n be­ruházást lebonyolítani. Ehhez sem jogunk, sem erőnk nincs. a '*%■> • .XO0

Next

/
Oldalképek
Tartalom