1970. május 13. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

189

i

zelni, hogy bizonyos korrekoiókat is végre kell hajtani. Ha

—mi mi i tm^-n TTT n n iTTt~rytr“~—

megbizonyosodunk, hogy azokon a helyeken, amelyeket kijelöltünk, nem lehet szanálni, akkor máshol kell a helyeket kijelölni, nehogy hónapokig húzódjon a szanálás problémája. Ezért meg kell nézni, hogy a kezdések vonatkozásában nem szükséges-e még valamit végrehajtani ahhoz, hogy a 85-90 ezer lakás mindenképpen megépüljön.

A tervezett intézkedésekkel egyetértek. Javasolom, hogy a Gazdasági Bizottság előtt az egész témagkört tárjuk fel és kérjük segítségüket, támogatásukat - Bondor elvtárs támogatását is. Többször mondtuk már, hogy szükség van 2 milliárd forint nagyságrendű kapacitásra, de konkrétan meg kell mondani, hogy mit kell bontani és mit kell építeni. Globálisan nem lehet a dologgal mit kezdeni.

K ő m i v e s István: Az a véleményem, hogy az 1,2 milliárd forint biztosítására vonatkozó reményeink nem lehetnek nagyon túlzottak, - hogy a kormányzat a lakásépítés állami támogatását ilyen összeggel fel fogja emelni. Merem ezt mondani t ,,lum,mwunnm iiih iiiiii~rr i "' 1

azért, mert Sarlós elvtárs a vitás kérdésekre vonatkozóan táraz

gyalásokat folytatott, ós ott kialakult kép alapján azt lehet mondani, hogy ilyen nagyságrendű hitel biztosítása a negyedik ötéves terv időszakában, az akkori állapotokat véve alapul, majdnem ki van zárva. Valamit mégis tenni kell, mert a 85-90 ezer lakás felépítésére feltétlenül szükség van.

Véleményem szerint kót dologgal kell számolni, és azokra kell épiteni. Az egyik az 102?-es kormányrendelet, amely kategórikusan kimondja, hogy a kártalanitás összege: könyv szerinti

^ ,|t IWW|| j|nrll 1

| UJ

______.- 45 -