1970. május 13. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

187

I- 43 ­egy kerületben akár 1000 lakás is úgy épülhetne fel, hogy a szanálás mértéke a jelenleginek 9-10 százalékán belül maradna. Ebben az esetben nem lesznek olyan területek, amelyek az ipari szanálás elmaradása miatt ilyen helyzetet teremtenek. Nem lehet elfogadni, hogy osak úgy tudunk nagy mennyi­ségű lakást épiteni, ha erről a lehetőségről lemondunk. Rend­kivül kedvezőtlen helyzetet teremt, hogy az iparnak jórészt a saját eszközeiből kell viselnie a szanálási költségeket. Termé- f.11,,1,1. u. lii.i II I i lllll .1 Dl i.i.iMm-i.n. mrnnn—Imim i" i r-uniri"1'""1 rrr n ' ■ ............— iiin ,r'.""“H'n hmt —1~ru nini mimi_l__Ji szetes, hogy ezt senki sem hajlandó a maga költségeire megolda­ni, tehát az ipar nem lép előre semmit - ós vagyunk abban a hely­zetben, amelyben vagyunk. Mit old meg a létszám növelése? Ha nagyobb lesz az osztályok létszáma, akkor lesz pénzük az ipari üzemeknek, hogy elmozdulhassanak ebből a helyzetből? A kisiparosok problémájá­nak megoldásához nem rendelkezünk helyiségekkel, ahová áttele­píthessük őket. Felmerült, hogy építsünk fogadóhelyeket, ós ezekbe vigyük az iparosokat, mert sokszor fél évig, vagy három­negyed évig is képtelenek vagyunk hozzájutni egy-egy helyiség­hez, mivel az új játékszabályok értelmében az történik, hogy ha megürül egy-egy helyiség, azt tőlünk függetlenül odaadják a vál­lalatoknak, a különféle szerveknek, és mi ott állunk üres kézzel. Emiatt ott tartunk, ahol vagyunk, - ennek pedig Budapest lakos­ságára rendkivül súlyos kihatása van. [ Szépvölg y i Zoltán: Az előterjesztéssel és a javasolt intézkedésekkel egyetértek. Úgy tűnik most már, hogy különösen az 1971-72. évi lakásépítések előkészítése tekinteté­ben már a 84. órán is túl vagyunk. Teljesen világos, hogy itt M 4ɧÜMBft » g.,,; N .. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom