1970. január 21. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

199

hogy ezek az emberek, akik ott dolgoznak szakmájukban, tehát effaktive ismeretkörükben, jelentősen deformálódott az ismeretük. És ennek áthidöására az elmúlt években néhány erőlködés történt. A műszaki apparátusnak ez nagyon súlyos gondot jelent. Hiszen osztályainkon a végzett mérnökök egy része, akik már nálunk tanultak és akiknek segítettük az egyetem elvégzését, egy év alatt otthagynak bennünket. Ki marad ott? Az a mérnök, akinek tényleg hivatástudata és 25-50 éves szolgálata van már a tanácsi munka területén, ós bizonyos visszatartó erőt is jelent ez, hogy már olyan x’égen dolgozott szakmai területen, hogy nem mer oda visszamenni. Ennek következtében a szakmai szinvonal, bár iskolázottság kérdésében, a szakmai vizsgál? letételében javulást mutat, országosan aufc lehat mondán', hogy az igény-növekedéseket egyre

nem lehet"

nehezebben tuujuk kielégíteni. Ezen változtotniV's^iKor a gazdaság szférájában olyan változások következtek be, hogy csökkentett munkai ;őben uolgoznak, osztalékot kapnak, anyagi megbecsülésük sokkal magasabb szintű, nem tudunk versenyképesek lenni.Zilálunk is az Építési Osztályon a mérnöki munkahelyek évek óta nincsenek feltöltve. Technikust is örömmel fogadnánk, ha kapnánk, ae azt se kapunk, és öt nyugdíjassal dolgozunk az oszt lyon. Ezek már régen nyugdíjba mentek, és

most visszahívtuk őket, hogy föladatainknak eleget tudjunk

s tenni. Kicsit hasonló a helyzet a népművelés területén is.

A pedagógusoknál csak azért jobb a helyzet, mert működési i státusban vannak. De az osztályvezető és helyettese kérdésé/:U(

! ‘ — i

1

i-53-