1970. január 7. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
170
i-32nyolithatói ez az eljárás sokkal gyorsabb és egyben sokkal 1 / ösztönösebb is. Mert ha én azt monaom egy adott beruházónak, hogy te fizesd be a húszszoros igénybevételi dijat, azután majd később hozzuk a VB elé, és kérünk tőle anyagi támogatást a beruházáshoz, nem biztos, hogy adott esetben ezt a támogatást meg fogja adni. Mert ha már egyszer belekerült a nagy kalapba, a fejlesztési alapba, a pénz onnan visszatámoga- tás formájában, nem biztos hogy rendelkezésre áll, és hogy az erre irányuló akció sikeres lesz. Másrészt ez gyakorlatilag azt jelentene, hogy minden egyes problémát ide kellene hozni a VB elé, minden egyes konkrét ügyben meg kellene szavaztatni a VB-vel valamilyen összeget az adott beruházások támogatására. Vagy azt kellene csinálni, hogy a fejlesztési alapból különböző alapokat létesíteni ilyen támogatási oslra; ezért mi ezt a megoldást sokkal egyszerűbbnek, gyorsabbnak és sokkal ösztönzőbbnek tartjuk, aminu már több izben is leszögeztem. Az viszont helyes, amit Bartos elvtárs a VB-ülésen legutóbb felvetett, hogy ne egy előadó döntse el, hogy melyik beruházó kap támogatást és mennyi kedvezményt kap, hanem valóban célszerű erre egy bizottságot létrehozni. Én a bizottságnak javaslom z érdekelt osztályokat, tehát a Terv Főosztályt, a Városrendezési Főosztályt, az Igazgatási Főosztályt, és ! mindig azzal a főosztállyal egészítsük ki, amelynek a profiljába vágó tevékenységben kell tulajdonképpen állást foglalni. Ha ez a bizottság meg tud egyezni, ak or nincs probléma. Ha viszont valamilyen differencia keletkezik, akkor be kell vinni TV./ . § * • „ —‘ 1 _ * ***+•* ''**■©
