1970. január 7. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
106
I i lanitási ár a jgtöbb esetben ennek 1/3 része, még a maximális kártalanítási ár sem éri el a telekigénybevételi dij 1/2 részét. A bíróságok által maximálisan 5oo Ft-ban megállapított kártalanítást a Városrendezési és Építészeti Főosztály csaknem minden esetben kifogásolja. Az államigazgatási eljárás során a főosztály még a bíróságok által megállapított kártalanításnál is alacsonyabb kártalanítási összeget állapit meg. c/ A húszszoros igénybevételi dijak képezhetnék a későbbiek során alapját annak, hogy a főváros még magánkézben lévő ingatlanokat vásárolna viszonylag alacsony áron és azokat felhasználná a főváros kiszolgálásához szükségos ipartelepitési célokra. A fejlesztési alapra igénybevételi dij óimén befolyt összegek nem képeznek külön alapot. Az igénybevételi dij cimén befolyt Összegek kizárólagos célra való fel- használására tehát nincs lehetőség. d/ A főváros saját beruházói előtt is világossá tenné a beruházások tényleges bekerülési költségét. Kérdés, hogy a forr. . bizonyításának lenne^e gyakorlati eredménye. Egyébkénl is a rendelet 11#§. /3/ bekezdése szerint az igénybevételi dij a beruházás értékét nem növeli és aktiválásra nem kerülhet. e/ A telekérték ugyan úgy vonatkozik a fővárosi, mint egyéb beruházásokra. Helytelen lenne teiiát e tényezőt a saját beruházások széles körénél kikapcsolni. A fejlesztési alapból finanszírozott saját beruházásra forditott összegből az igénybevételi dijat vissza koll fizetni a fejlesztési alapra. így kizárólag adminisztrá- ; ciós pénzmozgás történik, a fejlesztési alap bevétele azonban nem növekszik. Aűl j i . * ■•'■KP
