1969. október 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

81

I- lo/a. nagyon leegyszerűsödik ennek a munkának az adminisztratív részo, és nem kell, nem tudom, hány ezer szerződést kötni, hanem annak csak egy tört részét, igy a költségek is sokkal könnyebben előteremthetők, és főleg a végrehajtás után nincs olyan óriási macera.

Nem is szólva arról, hogy ha a lakóházak esetében költségviselő- nek az államot tekintjük, akkor azt általánossá tennénk, a magánházak esetében viszont az esetenkénti szerződéskötéssel összefüggésben az a veszély lehet, hogy a háztulajdonos nem köt szerződést, nem érdekli őt a patkányirtás, és ez a huza-vona esetleg többe kerülhet, mint az, ha átvállalja a patkányirtást az állam. Ha átvállaljuk, akkor ténylegesen teljesértékü less a patkányirtás és nincs olyan veszély, hogy egy külső területen megkötik magukat a magánosok.

Amit tehát mondani szeretnék, az az, hogy az egész lebonyolitást először pénzügyileg kell rendezni, és akkor az egész lebonyolítás sokkal egyszerűbb lesz.

Sós György: Én is csatlakozom Kőmives elvtárs- _

hoz. Ha ekkora összegért, vagy még nagyobbért is,meg lehet szabadulni a patkányoktól, álékor szabaduljunk meg tőlük, de hogy ilyen lebonyolítással valóban véglegesen megszabadulhatunk tőlük, abban nem hiszek, mert "újratermelés" lehetősége is van csatornákban, stb. üe nyilván lehet korlátozni és nagymértékben visszaszorítani.

Ez szabályilag is közegészségügyi feladat. Szerintem a KüJÁL-nak ; kell irányítani a lebonyolitást, as illetékes szakig, szervek pedig

adjanak hozzá segítséget.

Amit Kőmives elvtárs mondott, az úgy van: ha a Fővárosi Tanács előzetes tárgyalások alapján a H.'.-mel vagy az Egészségügyi Minisztériummal megegyezett, akkor rendeletben

| •« . i/ami*.+ mm**

I fi--------------------— ^ /