1969. szeptember 17. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
277
I "V^f munkaidő bevezetése nem okozott visszaesést, az önerő általánosságban biztosított volt. Az ipari ágazatban elért termel kenységi eredményeink meghaladják a budapesti állami ipar átlagát, de még a szövetkezeti ipar átlagát is. Ugyanis az egy foglalkoztatottra jutó termelés a budapesti állami iparban 2,9 %-kal csökkent, a tanácsi iparban 5.2 %-kal etael- kedett /a szövetkezeti iparban a növekedés 3 %-os/. Az egy teljesített munkaórára jutó termelés alakulása is kedvező. 13.7 %-kal növekedett. 7,2 %-kal jobban, mint az állami iparban. Az építőipar eredményei is figyelemreméltóak az elmúlt év I. félévéhez hasonlítva, annak ellenére, hogy nem érik el az 1965. évi szintet összehasonlítható árakon számolva. Az egy építőipari munkásra jutó termelés 69.000 Ft-ról 83.000 Ft-ra emelkedett - bár igy is elmaradt az elmúlt év II. felévi eredmények mögött. Ezzel párhuzamosan az egy építőipari munkásórára jutó termelés 65.- Ft-ról. ö7 Ft-ra növekedett; /itt is jelentősen torzít az 1966. évi uj szambavételi mód hatása, \ azaz a bázis alacsony volta/, de itt sem érték el az 1968. II. félévi szintet. A tanácsi gazdaságban az élő munka hatékonysága, a termelékenység növekedése kedvezően alakult. Az ere menyek meghálálták a budapesti és a vidéki átlagokat. Munkabér A kifizetett munkabérek tömege 5.8 %-kal emelkedett. amely összesítetten arra utal, hogy az egy főre jutó át- t lagos keresetek 4,3 %-kal növekedtek. A munkás béralap növekedése azonos mértékű. /5,8 %-os/, a munkás átlagkeresetek emelkedése 6,9 %-os volt /a munkáslótszám 1,1 %- os csökkenése következtében/. ■ I ' 171 ü I
