1969. szeptember 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
345
ti i- 3 s Az elmúlt évad. arra enged következtetni, hogy színházi életünkben továbbra is teret hódítanak az egyfelvonásos drámák. Ezt a gazdagodást örömmel nyugtázzuk: komoly eredménynek tekintjük Gyárfás Miklós: Mizantroph 1968. és A két Juha c. alkotását /Irodalmi Színpad/; Karinthy Ferenc: Gőz; Ilubay Miklóá: Antipygmalion ós Sarkadi Imre: Próféta c. müvét /Madách Kamara Szinház/, valamint Görgey Gábor: Népfürdő és Hirnők jő c. egyfelvonásosait /Thália stúdió/. Elismerően szólunk a Thália Stúdió munkájából. Úgy látjuk, hogy ez a forma sikeres kisérlet a színházi szakma speciális érdeklődésének kielégítésére. A Thália Stúdió, amelynek munkája elsősorban uj magyar müvek bemutatására irányul, színesebbé teszi a főváros színházi életét. A mai magyar művelőről alkotott véleményünket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a bemutatott müvek számával elégedettek lehetünk. E tekintetben biztatóbb a helyzet az előző éveknél. Ugyanakkor a mai életünkkel foglalkozó raüvok színvonalát nem tartjuk kielégítőnek sem művészileg, sem eszmeileg. Hiányoljuk a valóságosan meglévő problémák, a köznapi ember életének ábrázolását színpadjainkról. Az irók döntő többsége vagy periférikus jelenségeket,vagy extrém helyzeteket és jellomeket választ művészi megformálása tárgyául. A magyar drámai hagyomány felélesztésére tett kísérletek az esetek többségében elismerést érdemelnek, ezt a közönségsiker 'is igazolta. Ezek közül kiemelkedik Krúdy Gyula: Vörös postakocsi /Vígszínház/ és Balassi j Bálint: Szép magyar komédia /Irodalmi Színpad/ c.müvei. A Vigszinház <■ helyesen tette, hogy a jellegzetesen pesti iró.grudy eddig ismeretlen jiüyétJ/üiggtp ;t,ta. Az Irodalmi Színpad irodaiomtortcmetl actossaljföt 1 > / ílfszíettBaíaasi töredékmüvének saját verseiből vett kiegészítésével és szinpadraállitásával. Ezekkel a sikerelckol szemben olhibázott választásnak tokitjük a József Attila Színházban bemutatott Gabányi Árpád: Aba Sámuel c. történelmi színmüvét. Az eredetileg gyenge müvet sem a dramaturgiai átdolgozás, sem a rendezői koncepció nem menthetto meg az indokoltan hideg közönség - és kemény kritikai fogadtatástól. Szinházvozetőink fontos feladatának tekintik az elkövetkezendő évadokban, hogy nagyobb eszmei és művészi igényességgel mérlogeljék a bemutatandó müvek értékét. Ennek érdekében szükségesnek tartjuk, hogy a szinházak __£yá£pM-iiiülialyiikké_) váljanak, abban az értelemben is, hogy egy-egy uj drama születését a témaválasztástól kezdődően meghatározóan nyomonkövessék. Ezen kivül, - rteb-különösen a kezdő irók esetében - megadják mind azt a dramaturgiai segítséget, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a műfaj törvényeinek megfelelő^művészileg színvonalas mü születhessek. Fontos tehát, hogy szinházvozetőink az elkövotkezÖj|rdök-beíí ^megerősítsék drámáturgiat,' tevékenységüket,,^. ( Erre a meggondolásra vezettek bennünket azok a tapasztalatok is, amelyeket a Tanácsköztársaság 50 . évfordulójára tervezett és végül bemutatott müvek kapcsán szereztünk. A színhazak előz&os műsoraiból az erre vonatkozó tervek alig realizálódtak. Ezolc közül az egyik Sükösd Mihály: A kívülálló c. müve* A-A^gouinhág müvészoti voaotóoc és dramotur- ,g_iAjn.-m^i bélésünk szerint, ncm-nyu jtot brr oz nrodett prónrri -mtáse inpadi I ű % __________ I | mMHP * • * ■ -'w&
