1969. június 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

249

I

kell törekednünk, hogy mindenhol, minden évben ugyanannyi, arányosan oszoljon meg a lakás-szám, hanem arra, hogy hogyan tudjuk a leggazdaságosabban, a legcélszerűbben, a legokosabban a legtöbb lakást megépíteni. Elképzelhető, hogy valamilyen terület ilyen szempontból egy-két évig elmarad a lakás- *

építésben, de azt hiszem, ezzel a lakásépitési érdekeket még nem sértjük meg. De ha ezt kategorikusan kimondjuk, akkor minden terület állandóan kiabál, hogy az ő területén építsenek évenként 2-3000 lakást, amit esetleg nem is lehet gazdaságosan megcsinálni. Úgyhogy javasolnám ennek a koncepciónak a megváltoztatását. Megítélésem szerint nem is csinálható meg, mert az előkészitettsóg, a szanálás, a közmüvesités szempontjából ez problémát is okozhat.

A másik; A 10. oldalon egyetértek azzal a célkitűzéssel, hogy 85.000 körüli lakást építsünk. De a következő ötéves tervben nem a lakás-számot fogják jóváhagyni, hanem adnak egy bizonyos milliárd forint pénzösszeget, ós abból kell valamennyi lakást megépíteni, annyit, amennyit a főváros éppen tud. Majd harc-kérdés lesz ez, hogy hogyan számolják a lakásra eső költséget. Itt le van irva, hogy egyszer 85.000, egyszer 53 a2 éa hogy a lakások azoba«á» szerinti oegosz- lását fejleszteni kell.Ez igy, a pénzügyi lehetőségek nemismeretében, egymásnak ellentmondó is lehet. Ha ti. mi nem kapunk elegendő pénzeszközt a következő ötéves tervben arra, hogy épitsünk 85.000 lakást, de úgy épitsük meg, hogy legap

lább 53 m alapterületen legyen, ós növeljük a háromszobás

^

I __

¥

4 I-4-