1969. június 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
235
I- |8 1*2 százalékkal emelkedett az egy főre jutó termelési érték. Ezen belül rendkivül magas ingások ia vannak, igy pl. a vasipari ágazathoz tartozó vállalatoknál a 7-8 százalékot is eléri ez az érték.. Rendkivül alacsony értékek is vannak viszont pl. a textilruházati és a vegyesiparági vállalatoknál, ahol vagy szinttartás van, v»gy gyengén csökkenő tendencia mutatkozik az előző évhez képest. Ezek a termelékenységi indexek többnyire azzal állnak összefüggésben, hogy a vállalat termékeinek az értékesítésében milyen helyzetet tud teremteni a piacon: emelkedő irányzatot tud-e megvalósítani a termelési volumen tekintetében vagy sem. Ha értékeaitési vagy volu- menfejlesztési nehézségek voltak, akkor nem tudtuk emelni a termelékenységet. Az általános kép elfogadható, mert a termelési vulumen emelkedése mérsékelt ugyan, de van: 1.2 százalékos. Teljes egészében az egy főre jutó termelési érték növekedéséből adódott. A tanácsi ipar I. negyedévi képe egyébként rendkívül ellentmondásos. A KSH szerint probléma vepa az egy főre jutó termelési érték és a termelékenység alakulásában. Az általános népgazdasági probléma mellett a tanácsi iparban ebben a negyedben 9*5 százalékos az egy főre jutó termelési érték emelkedése. Ezzel jellemeztem azt a helyzetet, hogy a mutató nem mindig jellemzi a tanácsi ipar fejlődését. A következő kérdés arra vonatkozott, hogy mennyire fordítunk gondot az intenzivebb termeléspplitika kialakítására. Van egy olyan megfigyelésünk vállalatainkról, hogy figyelembevéve a tanácsi ipar alacsony műszaki színvonalát és a termelési struktúrát, mint akadályokat, számottevő, ha a vállalat fejleszteni tudta volu- menjét. Vállalatainknak egy része ezt eléggé sikeresen meg is tudta valósítani az I. évben, másik része viszont, elsősorban a textil- ruházati vagy a könnyűipari iparágban nem tudta megvalósítani, különböző okok miatt. Utal is rá az anyag. Tanácsi, vállalati, és dolgozói érdekeltség növelésének a céljaként vállalataink számára mindig az aktívabb piaci politikát és vele összefüggésben a termelési volumen bővítését tudjuk megjelölni. Az ismert költségösszefüggések alapján ez hozta meg az eredményt. Erre gondoltunk és igy jellemezzük az egyes kategóriákba tartozó vállalatok helyzetét. Nincsenek olyan jellegű adataink hogy a létszámkiesés folytán mekkora volt a termelés kiesése és igy a nyereség kiesése. Csak formális számitás L- Ji .fi ■ *000
