1969. május 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
120
I- 8 1 I pót adunk, akkor néhány problémát is célszerű volna megemlíteni: munkaerőgazdálkodási és az azzal kapcsolatos, ismert problémákat, I lazaságokat, fegyelmi kérdéseket. Kritikai megjegyzésképpen le van irva, hogy az állami iparvállalatok hej: nyeresége a termelés mérsékelt növekedése mellett is jóval magasabb a tervezettnél. Ugyanez nem található meg az anyagban a tanácsi vállalatokról, holott azokra is pontosan ugyanez vonatkozik. Elnézést kérek, ha rosszul olvastam I volna, de a tanácsi vállalatókról nem találtam ilyen kritikai megjegyzést. Ha már a nyereségtémáról irunk, azt is jó volna megemlíteni, hogy a nyereség alakulásában nem kis szerepe volt a költségszínvonal nem megfelelő beállításának, tehát tulajdonképpen a laza árkallculációnak. Nem tudom, mennyiben igaz ez a tanácsi vállalatokra, de itt-ott valószinüleg azokra is igaz. írunk a 35. oldalon a létszámgazdálkodásról. Az igazság az, hogy valójában nem létszámgazdálkodásról, hanem csak a létszám-helyzetről irunk. A létszámgazdálkodással kapcsolatban el kellene mondani azokat a kritikai észrevételeket, hogy igazi létszámgazdálkoclás tulajdonképpen nincsen, Egy ilyen évi beszámolóban erről is lehetne és illenék is néhány szót szólni. Gondolom, hogy Szegedi elvtársék tudnának is róla irni. Vagy itt van pl. a bérgazdálkodás. Tulajdonképpen az sem bérgazdálkodás. Illetőleg van bérgazdálkodás, de ott is bírálni lehetne, hogy abban a célkitűzésűnkben, hogy ösztönző bérezési rendszereket valósítsunk meg, nem nagyon haladtunk előre. Nemcsak a tanácsi iparra igaz ez persze, de ha azt tárgyaljuk, akkor nem célszerűtlen néhány ilyen kritikai megjegyzést tenni. Olyan dolog is van az anyagban persze:, amelyet pozitívan lehet értékelni. ITa a statisztikai adatok jók, akkor . nagyon pozitiv eredmény, hogy a vállalatok készletei csak 3,r' szá— ; zalélclcal növekedtek tavaly, mert össz-budapesti szinten 17.5 százalékkal növekedtek. Ila ebben benne vannak a belkereskedelemhez tartozó kereskedelmi vállalatok készletei is, ami ebből az anyagból nem derül ki, akkor más vonatkozásban kellene kritikai megjegyzéseket tenni, mert a kereskedelmi vállalatok nem használják ki a hitelezésből adódó lehetőségeiket és e miatt nem egyszer nincs a ' vállalatoknál megfelelő áruellátás. Nem mernek kockázatot vállalni. : Azokat a lehetőségeket, amelyeket a bank biztosit számukra hitel S í formájában, nem veszté igénybe és nem rendelnek az ipari vállalaI í fé téküMHb X .1 I