1968. december 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

310

«*

I

i — 8 —- Mind szélesebbé válik az a gyakorlat, hogy a kiskereskedelmi vállalatok nem csak a területi nagykereskedelem árajánlatait kérik meg; informálódnak más szállítók á- rairól is. A kedvezőbb árak elérése érdekében mind nagyobb mértékben használják fel az ipartól való közvetlen beszerzési lehetőségeket,

2./ Megítélésünk szerint a hatékony vállalati árpolitika szélesebb körű érvényesülését még számos tényező akadályozza:

a/ A kiskereskedelem azokban a cikkekben tudja árpolitikáját érvényesíteni, amelyekben erősebb kinálat mutatkozik és a kapott ajánlatok közül a legkedvezőbbet tudja választani. Éppen ezért a vállalatok beszerzési tevékenységében mutatkozik nagyobb előrehaladás, de a nagy és kiskereskedelem közötti áralku még nem mondható általánosnak.

b/ Több iparágban nehezíti az iparral szemben folytatandó hatékony árpolitikát a termelők monopol helyzete, amely a legtöbb esetben akadályozza a kereskedelem árpolitikai törekvéseit.

c/ A kiskereskedelem önálló vállalati árpolitikáját a-III.

IV. árformába tartozó cikkeket illetően - korlátozza az a körülmény, hogy mire az áru a bolthálózatba kerül már részben az ipar, részben a nagykereskedelem érvényesítette a saját árpolitikáját. Az igy kialakult árszint igen gyakran további ármozgást már nem tesz lehetővé, e- zért a III. árkategóriánál egyre inkább jellemző, hogy az ár megmerevedik, végső soron II. árkategóriává válik.

d/ A ruházati szakágazaton belül a II. árkategóriába sorolt egyes cikkeknél tapasztalható olyan jelenség, hogy a fix fogyasztói ár nem hat ösztönzőleg az ipari termelésre, ezzel gátolja az ellátás kiegyensúlyozottságát. Jelentkezett ez a probléma az I, negyedévben pl. a bébi áruk termeltetésénél és a jelen időszakban a 19-30-ig terjedő méretű gyermek szárascipők termeltetésénél.

i - —3 i » m>«»i ■»»««•

fo © .