1968. október 23. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
97
Létrehoztunk egy sor művelődési otthont, amelyek megmaradtak abban a személetben, amelyet annak idején állítottunk velük szemben* Ezeknek a művelődési otthonoknak a feltételei sem teszik lehetővé, hogy ott magas színvonalú kultúrpolitikát folytassunk. Szerintem szét kellene választani a színházak gazdaságosságát és az ott érvényesülő elvet - ebben egyetértek Kőmives elvtárssal - de más a helyzet a művelődési otthonokkal. Szerintem a művelődési otthonok szerepe, de a velük szemben támasztott igény sem egyértelmü- leg megfogalmazott. Szerintem ezeket az intézményeket igen is dotálton is fenn kell tartani, hogy bizonyos olyan kultúrpolitikai tevékenységet végezzenek, amelyet ha úgy akarunk eljuttatni a lakossághoz, hogy a belekerülési költséget fizesse meg, akkor a lakosság nem veszi igénybe. Ilyen dologről is van szó a művelődési otthonokkal kapcsolatban, de ezt meg kell vizsgálnunk. Berényi Sándor: Nagyon rövid lehetek, mert nem tudok javaslatot tenni arra, hogy hogyan csinálják jobban. • • A kulturális intézmények gazdálkodásában két alapvető probléma van..Az egyik, hogy nincs szinttartás, hanem általában romlik a helyzet. A másik, hogy ezeken a területeken egyszerűen nincs gazdálkodás, kezdve a minisztóriumoloiál, az irányitó szerveknél, egészen a kulturális intézményekig. Sokszor számolatlanul jön a pénz, de nem arra használják fel, amire kellene. Nagyon jó példa az, amit Révész elvtárs a könyvkötészetről mondott. De lehetne még sorolni. Végig kellene egyszer nézni ezeknek az intézményeknek a gazdasági vezetését, "és össze kellene hasonlítani egy-egy kis és középvállalat gazdasági vezetésével, ahol a pénzt meg kell fogni és ezért erőfeszítéseket tesznek arra, hogy gazdálkodjanak egyrészt, másrészt pedig egy kicsit értenek is hozzá. Sokszor azonban bürokraták vaunak a gazdálkodás vezetésében, okik nem is akarnak gazdálkodni. Ha bármiféle probléma van, akkor póthitelt kérnek. Ez is jellemző. Szerintem a Kulturális intézmények egész gazdálkodási rendszerét komolyan felül kellene vizsgálni, hogy megkötöttségük helyett nem lehetne-re szabad gazdálkodási rendszerit©vezetni, a béralaptól kezdve, stb. Csak ez lehet a megoldás. Az állami támogatást ilyen ütemben fenntartani nem lehet. Kell találni olyan megoldást, hogy a gazdasági élet szempontjából árunak fogjuk fel a népművelési teákemy- séget, mint acipőgyártástjós vizsgáljuk meg, hogyan lehetne a legolcsóbban előállítani valamiféle szolgáltatást és a leggazdaságosabb megoldásokat alkalmazni ezen a területen. A dotációt pedig az állami O *----irányítás eszközének kell fel fogni a kulturális életben. >• • őű Í! * _________________ 11 L _______- 5 6 j
