1968. október 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
134
‘f te te i- 21 Nem azért fizetik, hogy a saját beruházásukat fejlesszék, hanem a város fejlesztése érdekében. Nem nyugtat meg engem az amortizációs alap visszamaradó részének emelése sem, mert ha ez a kormányzat terhére megy, akkor megnyugtat, ha azonban a Fővárosi Tanács költségvetésének terhére megy, akkor az történik, hogy valahová adtunk valamit, - és az a szimpatiku3abb, ha mi adunk valamit, nem pedig az, ha az amortizációs alap visszamarad a vállalatoknál. A másik dolog, amit a Főosztálynak meg kell vizsgálnia, az, hogy miként lehet érdekeltté tenni vállalatainkat abban, hogy ne mondják fel a bérleti szerződést azoknál a boltoknál, amelyek nem rentábilisak. A vizsgálatot azért tartom indokoltnak, mert itt anyagi érdekeltségről is azó van, tekintettel arra, hogy a nem rentábilis bolt érinti a rentábilis boltban dolgozó emberek jövedelmét is. A nem rentábilis boltban d lgozó ember 3em akar ott maradni, mert ugyanannyi munkaidő alatt kevesebb a jövedelme, mint a rentábilis boltban dolgozóé. Itt tehát olyan konstrukciót kell létrehozni, ahol központi erőfeszítéseket teszünk annak érdekében,hogy ezeket az egységeket fenntartsuk. Ugyanilyen intézkedések megtételét tartom szükségesnek egyrészt a 3ZÖV0SZ, másrészt az OKISZ részéről i3, mert ott is fel akarnák számolni án. külterületi boltokat. A negyedik téma: nagyon meg koll nézni a magánkereskedelem ügyét. Ha csupán csak azt mondjuk, hogy támogatni kell a magánkereskedelmet azért, hogy az úgynevezett fehér területeken működjön, azzal még nem mentünk előre. Ahhoz, hogy létezni tudjon, helyiségre van szüksége; ha helyisége van, akkor közmüvekre, cncr. iára van szüksége. Világos, hogy nem lehet megkívánni egy iparengedéllyel rendelkező embertől, hogy létrehozzon valahol egy boltot azért, hogy éppen a ráfizetés szintjén működni tudjon. Tehát konkrét, az egyes területekre szóló elvek alapján kell eldönteni, hogy milyen mértékű támogatást tudunk adni ahhoz, hogy azon a területen létrejöjjön a kereskedelem. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy jó lenne megnézni, - és ez nemcsak a kereskedelemre vonatkozik - hogy ahol a maszek tud dolgozni, ott ne dolgozzon ráfizetéssel az állami kereskedelem. A magunk-szülte bürokrácia miatt olyan helyzet adódik elő, hogy ahol haszonnal lehetne dolgozni, ott olyan légkört teremtünk, hogy rosz- azul fizetett alkalmazóttakkal ráfizetéssel dolgozik a bolt. Ezt I XX . L--------------U fé '.IMI * *#» áVSp
