1968. szeptember 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

66

4 | i * 12 — is biztosit. Ezt az ügyeskedők, üzérkedők úgy igyekez­nek kihasználni, hogy tevékenységüket látszólag törvé­nyes keretek között jelentetik meg. Az adóelvonási törekvések rendszeresen tapasztalhatók az ilyen ügyekben hozott államigazgatá­si határozatok megtámadása iránti perekben. Közös jel­lemző, hogy az elkövetők tevékenységüknek legális szí­nezetet törekszenek adni, továbbá, hogy gyakran az a- dóügyi jogszabályok szociális rendelkezéseit, kedvezmé­nyeit kívánják kihasználni, és azzal visszaélni. Az el­követők és segítőtársaik - gyakran bűncselekménnyel is - jogviszonyaikat tudatosan összekuszálják, üzleti könyveiket nem vezetik vagy hiányosan vezetik, illető­leg meghamisítják. Az ilyen Ügyekben a felderítés és leleplezés sikere érdekében igen nagy szerepe van a pénzügyi jogban járatos, nagy gyakorlattal rendelkező pénzügyi nyomozók és különösen az elsófoku adóhatósá­gok szigorúan a törvényesség keretei között lefolyta­tott eljárásának. Ez szükséges azért is, mert az ilyen elemek a pénzügyi jogszabályoknak javukra fordítható alaki rendelkezéseit kitünően ismerik, és a hatóság részéről esetleg megnyilvánult£,*|rt szabálysértés han­goztatásával igyekeznek az érdemi kérdést háttérbe szorítani. E területen a kétségtelenül megállapítha­tó fejlődés mellett még sok a kívánnivaló a pénzügyi felderítő szerveknél. Az előbbiek illusztrálására példaként hozható fel az az eset, amikor az asztalos kisipart özvegyi jogon folytató személy szakmunkásként a bog­nár képesítésű felperest alkalmazta az üzletében, aki gyakorlatilag vezette az üzletet, és az asztalos kis­ipar felhasználásával redőnyök gyártására és azoknak több ügynökkel való értékesítésére rendezkedett be. A pénzügyi hatóság az utólag kiszabott nagyösszegü adó megfizetésére a kisiparost és az alkalmazottat egye- temleg kötelezte. A biróság - elutasítva a keresetet - megállapította, hogy a jogszabályban megengedettnél több alkalmazottat foglalkoztató kisiparost nem ille­ti meg az adómentesség, annál kevésbé, mert az üzletet a felperessel közösen folytatta, az üzlet hasznaiból részesedett. A felperesnél a biróság nem azt vette a- lapul, hogy milyen minőségben volt bej eintve a kisipa­rosnál, hogy a munkakönyvében a munkaviszonyra utaló bejegyzés szerepelt, hanem hogy ténylegesen milyen te­tt vékenységet folytatott. Ez a szakmunkás tevékenységi 1 körét messze meghaladta, saját számlára és keresetre történő áruelőállitás és értékesítés volt, ami miatt az adóhiány megfizetéséért a kisiparossal egyetemleg felel. Ismételten kiemelhető, hogy a visszaélé­sekre való törekvések a jogszabályok mentesítő rendel­/ f ' --- ­I ■ ] 7,. , , j3 - .0­* -V '-V-.. ét « / I

Next

/
Oldalképek
Tartalom