1968. szeptember 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
319
4 dr.Granasztói Pál véleménye szerint a jelenlegi lakbérhelyzetben I alapjában véve dotációs problémáról van szó. Állami dotációs kérdéssé kell hogy váljék az állami és a tanácsi épitőipar bérszintkülönbségének a kiegyenlítéso,ós ez elvi kérdés. Az uj mechanizmus nem jelenti azt, hogy eltávolodjunk attól a természetes megoldástól, hogy az épület tulajdonosának érdekében áll azt gazdaságosan, szakszerűen és korszerűen fenntartani ós az ezt vállaló vállalkozónak érdekében áll ilyen munkát végezni. Miután a kérdés a lakosság széles körét érinti, megfontolandó, hegy nőm kollene-e valamilyen formában a tanácsülés elé vinni. Elnök: a jelentésben szereplő kimutatás szerint 1963- hoz viszonyítva 1967-ig 7,4 %-al termeltek többet a vállalatok, és ezen belül 23 %-ról 30 %-ra emelkedett az idegen, mig 3*4 %-al csökkent a lakóházfelujitási munkák részaránya. Világos, hogy itt erőteljes visszaesés van, A 7*4 %-os termelés-emelkedés egyébként csak 4 %-os, mert 1964-ben 3,4 %-os termelési volumennel idegen vállalat lépett be. Lényegében 5 év alatt a 4 %-os termelés-emelkedés nem nevezhető kapacitás fejlődésnek. És ha figyelembe vesszük, hogy a gépi beruházás 50 %-a 1964, és 1967.közötti időre esik, akkor megállapítható, hogy az elért termelési színvonal egyáltalán nincs arányban a gépi beruházás mértékével. Az elért eredmény nem minősül fejlődésnek, ha az az idegen munkák részaránya növekedésének tudható be, amikor mi elhatároztuk, hogy a lakóházfelujitási kapacitást jelentősen növelni kell. A lakóházfelujitási munkák aránya abszolút forintban, részarányban ós minden tekintetben csökkent. Ha abszolút számokban akarnánk kimutatni, hogy 1963-ban 405 millió forintért, és 1967-ben 376 millió forintért hány lakást hoztak rendbe, akkor kiderülne, hogy csak az egy lakásra fordított teljes felújitási összeg nőtt meg, de a teljesítés kevesebb 1963-hoz viszonyítva. Radikális intézkedéssel valahol változtatni kell. A vállalatok a mi vállalataink, a mi alapítólevelünk dönti el, hogy mit kell ós mit nem lehet a vállalatnak tenni. Szükségesnek tartja, hogy rövid időn belül legyen egy olyan konzultáció a VB-vezetői éo a vállalatok igazgatói között, ahol a vállalatok igazgatói őszinte és tisztességes választ adnak arra a kérdésre, hogy mi az oka annak, hogy miközben a vállalt munkák értéke növekszik, addig állandó és nagymértékű csökkenés következett be a termelés mennyiségében. Olyan programot kell kidolgozni, amely megmondja, hogy mit kell tenni 5 L J ff
