1968. szeptember 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

291

» *** -*® i

i

felújitási munkákra fordítandó. Bizonyos javulás 1968-ban tapasztalható, ez a javulás jelentkezett például eklatáns módon a 2. és 4. sz. vállalatunknál, a 2. sz. vállalat épitőipari kapacitásának mintegy 57 %-át és 4. sz. vállalat épitőipari kapacitásának — beleértve a szakipari gépészetet ' is - mintegy 64 %-át fordítja HKI munkákra. Nem alaptalan az optimizmus, amikor úgy fogalmazok, hogy egyrészt a tulajdonosi ráhatás, másrészt a politikai intenció és a felügyeleti irányitás módszerei mindinkább - és nem számításon kivül hagyva az anyagban megemlített közgazdasági serkentőket és mutatókat - megadja a módot és a lehetőséget arra, hogy vállalatainkat erőteljesen vissza tudjuk huzni a HKI vonalra.

A másik kérdésre a válasz az, hogy 1968. jahuár 1-én bevezetett ármechanizmus az árképzésben kétféle rendszert állapított meg, az egyik az uj munkánál a limitációs rendszer, a másik a felujitásos tevékenységben a szabadáras megállapodások formája. A szabad árakban is többféle variáns van, egyrészt a költségvetésekkel képzett szabadáras forma, másrészt pedig a fix ár megállapitása valamely he objektum

kivitelezésére. Tagadhatatlan, hogy az ármechanizmus életbe_

lépésekor még vax vállalataink sem voltak felkészülve, de nem is voltak ellátva segédletekkel ahhoz, hogy felkészülhessenek az uj árképzési formákra, ugyanakkor ugyanez a forma, tehát ugyanez a probléma volt tapasztalható a beruházók vonalán is. Mivel a beruházások vonalon a hitelkereteknél 100-110 %-os hitelkeret növekedés keletkezett és a mi árképzésünk 119 %-ra emelkedett, ez a 110 és 119 % közötti feszültség nyilván éles tárgyalásokat eredményezett. A beruházó tartotta magát a 10 %—hoz, a kivitelező pedig a

l- 49/a -