1968. szeptember 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
24
-19- í Az 1947-48. tanévben a főváros már 16 nevelőotthonnal rendelkezett. A későbbiekben a nevelőotthonokba - megfelelő ütemíl fejlesztés helyett - ujabb és ujabb emeletes ágyak kerültek beállításra és a gyermekek életét otthonosabbá tevő helyiségeket sorra számolták fel. így váltak az otthonok túlzsúfoltakká, néhol tömegszállások- í ra emlékeztetővé. Az egyre zsúfoltabbá váló intézetek nevelőnunkájának eredményességét akadályozta egy ugyancsak téves pedagógiai elképzelés, amely szerint a közösségi nevelés önmagában megold minden nevelési problémát. A közösségi nevelést formálisan értelmezve azt hangoztatták, hory a veszélyeztetett gyermekeket ki kell emelni eddigi környezetükből és be kell helyezni őket egy "közösségbe", ahol annak hatására a pozitiv irányú fejlődés törvényszerűen bekövetkezik. I így került aztán egy otthonba - sőt egy csoportba - válogatás nélkül az árva, félárva, a szülők elfoglaltsága, a rossz egészségügyi környezet, a lakáshiány, a nevelési ártalmaknak kitett, környezetében erkölcsileg veszélyeztetett, a már züllés útjára került, bűncselekményt elkövető, nehezen nevelhető, neurotikus, epilepsziás, szervi szívbeteg gyermek egyaránt. Ez a heterogén összetétel sokszor megoldhatatlan nevelési feladat elé állította az otthonokat, a sok befektetett energia kevés eredményessége pedig nem egyszer elkeserítette a legjobb szándékú pedagógust, de magát a csoport és az otthon gyermekközösségét is. Az otthonhálózat az iskolarendszerhez igazodott. Gyermekek "vándoroltak" egyik otthonból a másikba, mórt alaótagozatosból felsőtagozatosak lettek. A merev rendszer miatt került sor - kéxjyszerüségből - a demográfiai hullámzáshoz igazodó átszervezésekre, ami minden vonatkozásban megrázkódtatást jelentett az érintett intézeteknek és gyermekeknek. A nevelőmunkn helyzetét [ nehezítette az a körülmény is, hogy otthonainkban az 1 tanulócsopprtba jutó átlagos gyermeklétszám túlságosan nagy: 30-33 fő volt. A nevelőotthoni pedagógusok nagy részét az egyre rosszabbá váló feltételek - az iskolai munkánál fokozottabb igénybevétel, nehezebb gyermekanyag mellett lényegesen több kötelező óraszám, kevet— -J I I ft ■ ■ 1
