1968. július 17. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
84
A küavii á yi*Usit--a fővárosi feladatként 1957* óta jelentkezik, ettől az időponttól évenként kb. lo millió Ft-ot fordítottunk közvilágitástororszerüsitésre, mig a kerületi tanácsok kb. 5 millió Ft-tal a Nehézipari Minisztérium pedig 1966. végéig mintegy 15 millió Ft-tal járult hozzá Budapest közvilágításának korszerűsít éséhez. Fentiekből megállapítható, hogy az osszráforditdsból hozzávető/ legesen egyharmad részt vállalt a Fővár->si Tanács. A közvilágitás-korszerüsitési fokának értékmérőjéül leginkább a modern változatként kezelt fénycső, vagy higanygőzlámpával felszerelt lámpahelyeknek az összes.közvilágítási lómpaholyhoz viszonyított arányát fogadhatjuk el. Ebben az osotben a tartószerkezet kialakítása Í3 /kandeláber, falikar, stb,/ megfelel a korszerű közvilágitás követelményeinek és egységes formájában esztétikailag megfelelő képet nyújt. Fentiek alapján megállapíthatjuk, ho,y 1968, január 1-én Budapest közvilágítási lámpahelyeinek 12,6 %-a fénycsővel, 17.6 %-a pedig higanylámpával ojlútott lámpahelyekből tevődik össze, 69.8 %-a azonban izzólámpás megoldást ad. Számszerűleg a hivatkozott időpontban fölszerelt 84,382 db. lámpahelyből csak 25,518 db. lámpahely tekinthető korszorünok. A megvilágítás erősségének jellemzésére racgfoluL mutató a fényforrások megoszlási arányának vizsgálata, melyből kitűnik, hogy n vizsgált időpontban a közvilágítási fényforrások 5o»7 %-bau fénycső és hijanylámpn, 4-9.3 %-ban pedig izzólámpa, A fényforrások átcserélóso a legtöbb osotben azonoan csak ideiglenes jelleggel alkalmazható, mivel az elavult berendezések /lámpahelyek,/ fol. / . _ — _ _1 I I 3
