1967. december 6. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

146

I

Ezért a zsűriben rendkivül nagy viták folytak erről és kénytelenek voltunk ezt elfogadni, mert különben, ha ebben a megjelenésben marad a téren az emlékmű, akkor - gondolom - a jövőben még több észrevétel érzékik hozzánk, mert azt hiszem hogy ebben a tekintetben a közvélemény sem segíthet ezen a helyzetei. Szóval nen úgy sikerült, mint ahogy azt a művészek eredetileg elképzelték; többet vártak'ettől a megoldástól.

A síremlékekkel kapcsolatban cgybeu Granasztói elvtárs hozzászólására is hivatkozva, meg kell mondanom azt, hogy er- re a feladatra nekünk általány-keretünk van. Elég kicsi, a tavalyi költségvetésben 300.000 forint volt, most pedig 100.000 forint. A kezdeményezés azért tolódott át a művészekre, mert tudományos területen elég sok tudományos intézet kezdeményez és állit síremléket a saját nagy halottainak. Az Akadémiával is állandó kapcsolatban vagyunk és az itt javasoltak között, több ilyon van. Sőt, magánosok is kezdeményeznek ilyesmit.

Legutóbb például Tőkés Anna férje ajánlott fel komoly összeget arra, hogy amennyiben megvalósul felesége síremléke, ő ah- , hoz hozzájárul, csak azért, hogy ez valóban egy méltó omlók legyen.

Sajnos, ezek olyanok, amelyek - mint igények - 'Italában

szövetségektől és hasonló társadalmi szervektől érkeznek. Jönnél. ilyenek az Akadémiától és ezt a pénz arányiban szoktuk ütemezni. Nemrégiben fordult elő, Kodály Zoltán hal':1a után nyomban, hogy a következő napon vala :i levélben kért bennünket arra, hogy azonnal állásunk Kodálynak egy teljes alakú szobrot, mert egy ilyen nagy ember őzt megérdemli. Úgy döntőti *

b-----------------J

_6—