1967. szeptember 13. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
197
1 I- 54 nagyon jelentősnek tartom azért, mert fellép egy ilyesfajta szemlélet ellen. A VB-t megdöbbenti ez az anyag, mert a valóságot tükrözi, de nincs jogunk mást leirni, mint a valóságot# Hogy ennek a helyzetnek a megváltoztatása nem lesz könnyű, azt magam is látom. Megváltoztatásához tudniillik nem elég egy intézkedést kiadni. Olyan problémákról van szó, amelyeknek meg- oldása nagyon jelentős költségeket is igényel. Már pedig a nagyon jelentős költségeket igénylő intézkedéseinket valószinüleg nem tudjuk I megvalósítani. Tény viszont, hogy már eddig is ki lehetett volna adni ; nagyon sok olyan itézkedést, amely nem elsősorban pluszköltségeket igényel. Egészségügyi osztályunkat arra kell utasítani, hogy elsősorban és azonnal azokat a feladatokat munkálja ki, amelyek nem igényelnek pluszköltségeket; a mellett, hogy ki kell vizsgálni azokat az intézkedéseket is, amelyek költségigényesek is. Bizom abban, hogy az Egészségügyi Minisztérium vezetőivel folytatandó tárgyalásokon ezt a problémát is szóvátéve, olyan támogatást tudunk kapni, hogy a kórház-higiénia tárgyi feltételeinek a megjavításához is segitséget nyujthatunk. Ez az előterjesztés: bizonyság a mellett, hogy egészségügyi osztályunknak átfogó, nagy elvi és gyakorlati kérdésekkel kell foglalkoznia, a lakosság egészségügyi ellátásának alapvető kérdéseit kell elemeznie, visgalnia, annak megváltoztatása érdekében kell majd intézkednie, mert a gyakorlati megelőzés és a gyógyító munka valóban az intézményeken belül folyik. Hogy ki felelős azért a helyzetért, amely budapesti méretekben bemutatható, az is jogos kérdés. Kern szeretnék hatáskörünkön túlnyúló felelősségről szólni: annak a megítélése természetesen mások dolga, de a mi egészségügyi vezetésünknek is felelősséget kell éreznie, mert ha csupán a kórházak igazgatóiról beszélünk, akkor félő, hogy a mi osztályunk dolgozói nem fogják eléggé saját mulasztásai ikat is látni a kórházak mulasztásaiban. Már pedig nem fordulhat elő, hogy egy kórházat 5-6 évig ne meszeljenek, - és ez nyugodtan felvetheti az igazgató felelősségét. 5-6 évenként kell rendelkezni^ olyan anyagi eszközökkel, hogy legalább meszeltesse a kórtermeket, mert ez a minimum. Talán még gyakrabban is lehet. De az osztály sem ellenőriz-; te, vizsgálatainak nem is volt különösen középpontjában ez a probléma, \m acy] • L — —í i * •** ««* /mtp
