1967. június 7. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
10
I i j- 9 / » dók stb./ helyt tudnak állni az életben. Hosszú évekig, sokszor csaladjukkal együtt vissza jármiak az intézetekbe, sokan közülük kiváló szakmunkások, üzletvezetők és aktiv társadalmi munkások. Tapasztalataink szerint néhányon esti tagozaton a munka mellett is folytatják tanulmányaikat. Állami segítséggel különböző felsőoktatási intézményekben | csak a legkiválóbb növendékeink tanulnak tovább# Az idei tanévben 60 | ilyen növendékünk van0 Van az ifjúsági otthonokban egy gyeruekréteg, akik hiányos felkészültségük, vagy magatartási problémák miatt nem fejezik bo tanulmányaikat, segédmunkás, vagy betanított munkás szinten végzik a munkát. Gyakran változtatják munkahelyüket, kihelyezésül; után lakhelyüket, mig teljesen lezüllonek. Átmeneti ifjúsági otthonaink is csak kis százalékát tudjál; a növendékeknek társadalmi beilleszkedésre alkalmassá tenni. Ez az | eredménytelenség azonban nem tükrözi azt az erőfeszítést, amit a gyermekekért folytatnak a nap minden szakában. Ezekbe, az intézetekbe, már a személyiség károsodásának oly kései szakaszában /16-18 év/ kerülnek a növendékek,.amikor határozott társadalonellenes magatartás jegyei állandósultak. Nagyon kevés növendéknél mutatkozik eredményesnek az intézetbe kerülés okozta környezetváltozás és a nevelők jószándóku segítése. A legjobb esetben ezen intézetek növendékei segédmunkási szinten vállalnak munkát* azonban.erkölcsi labilitásuk továbbra is gyakori visszaesésüket eredményez. A növendékek többsége ezen róntózetekből az átmeneti időszak eredménytelen átnovelési kísérlete következtében ja- j vitó-nevolő intézetbe, illetve börtönbe kerül. i Segítené az átmeneti intézetek korrekciós novelőmunkaját, ha a célnál; alkalmas intézet állna rendelkezésünkre, ahol belső nühelyfog- . lalkoztatás előzné meg a munkahelyi kihelyezéseket legalább a nevelő- munka alapvetésének időszakábegn. Eddigi Ilyon próbálkozásaink eredné? • • | nyekre engednek következtetni. Elgondolásaink kibontását a jelenlegi i intézetek alkalmatlansága is akadályozza. A munkára nevelés á túlkoros és ifjúsági otthonainkban továbbfejleszthető magas színvonalú termelőnunka kifejlesztésével. Ez azért is fontos, mert a ui intézeteinkben a termelő közösség, amely eltartja a növendékeket, személytelen, A családban növekvő gyermek a családon keresztül érdekelt az anyagi részesedésben, az állami gondozott teljesen érdektelen a gazdálkodásban. Az uj gazdasági mochaniznus lehetőségei várhatóan segítenek a jelenlegi merev gazdálkodási ós pénz- 1 ügyi keretűk feloldásában és ösztönzővé teszik a magasabb s zinvonalu • L termelőnunka intézeti kibontákoztatását. I I _1 r ”””"" : ■&»
