1967. március 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
104
i A szabálysértések elbírálása - kivéve egyes speciális szabály- sértéseket - a tanácsok igazgatási osztályai hatáskörébe tartozik. Az eljárás lefolytatása során nagy számban kerül sor tanuk kihallgatására, bírságok alkalmazására, sőt gyakran elővezetések elrendelésére és elzárásra is. Ezért jelentős szerepe van a tanács és a lakosság tömegkapcsolatának mikénti alakulásában. Szükséges, nogy e területre fokozott figyelmet fordítsunk. A szabálysértési feljelentések össz-számának alakulásában lényeges változás évekre visszamenőlegesen nincse», ezen belül azonban az egyes szabálysértési fajták különböző okok miatt emelkedést, mások csökkenést mutatnak. A feljelentések mintegy 55- 60 %-ában bírságoló, 14- 15 %-ban pedig figyelmeztető haunrozatot hoznak, mig a többiben nem születik marasztaló határozat. A korüloti igazgatási osztályok 1964-ben a feljelentéseknek csak 55*8 %-ában, 1965-ben 61 %-ában, 1966-ban pedig 56.8 %-ában hoztak birságoló határozatot. A fe- lelössógrevonás a feljelentések jelentős százalékában elmarad, ami főként a feljelentések megalapozatlanságával, egyes kerületekben a liberális ügyintézéssel magyarázható. A csekély sulyu szabálysértési cselekmények esetén, ha a tényállás világos és a szabálysértés elkövetése nyilvánvaló, lehetőség van arra, hogy a szabálysértési hatóság tárgyalás tartása nélkül 200 ft-ig terjedő birságot szabjon ki. Az eljárásnak ez a formája egyszerűbb, gyorsabb, mert sem az elkövetőknek, sem pedig a tanuknak a hatóságnál megjelenni nem kell, nem vonják ki őket a munkából. A birságoló ha dóságoknak ezzel a lehetőséggel fokozottabb mértékben kellene élni. K feltételek megléte esetén is sokszor tárgyalás tartására kerül sor, mert a cselekmények elszaporodása, vagy egyéb okok miatt az általános megelőzés érdekében szigorúbb felelősségrevonás - 200 ft-ot meghaladó összegű birság kiszabása - indokolt. ; A jelentősebb szabálysértési cselekmények tárgyaláson kerülnek elbírálásra, melynek során mód és lehetőség van a felek meghallgatására, a tényállás és az elkövető szociális helyzetének alaposabb tisztázására, 3 ennek kapcsán egyéniesített birság kiszabására. 1965-ben a birságoló határozatok 54 %-át, 1966-ban 56.1 %-át tárgyaláson hozták. /(J I | 8 mmmmrnmm < " " ’ .. r”r"...... ...... ... * ,• mm '*»sb00