1967. február 15. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
103
I Ez a kérdés szerintem ma is időszerű és vitája ma is helyes volna. Meg'mindig az a véleményem, hogy hitelpolitikánkat igen is, revízió alá kell venni. Ezt különben már többször felvetettem, egyszer a Budapesti Pártbizottság tárgyalásán is. Ma is az a véleményem, hogy ki kellene alakítani egy olyan elvet, hogy a kedvezmény mit jelent. Van egy általános lakásépitési-politikai tendeneia, amely szerint a fővárosban többlakásos, emeletes, közmüvekkel megfelelően ellátott, közlekedési nehézségeket nem okozó olyan kezdeményezési elveket állítsunk magunk elé, amelyek a magános épittetőket arra ösztönzik, hogy olyan lakástipusokát keressenek, amelyek gazdaságilag a legelőnyösebbek nekik. így cl lehetne érni, hogy olyan hitellehetőség keletkezzék, amely az épitési tendenciát ilyen irányba vinné. Nem mondanánk ki tehát, hogy családiházra nem adunk hitelt, vagy hogy családiház nem építhető Budapesten, hiszen azok a családiházakkal beépítendő telkek, amelyeket meg tudunk szerezni, általában legnagyobbrészt közmüvesitetlenelc, vagy pedig olyan elhanyagoltak, hogy beépülve a fővárossal szemben olyan követelményeket támasztanak, amelyeket nem tudunk teljesiteni,£ujra felvetném tdát, hogy hitelpolitikáját igen is, vegye revízió alá az OTP, ill* tegye azt, amit számos országban megvalósítottak, hogy bizonyosfajta típust, bizonyosfajta beépítést, bizonyosfajta lakásalapterületek kedvezményeznek, arra tehát egy nagyobb hitelt folyósítanak. Olyan típusokra, vagy olyan beépítésre, amely ezektől a rendszerektől eltér, egyáltalán ne adjon hitelt. Nem tiltjuk meg az épitési hatóságnak, hogy adjon rá engedélyt, de elsősorban kedvezményezni kellene azokat a fajta beépítéseket, amelyek az előbbiek szempontjából nem okoznak olyanfajta nehézségeket, mint amilyenekkel szembekerültünk olyankor, amikor engedtünk földszintes lakótelepeket, majd utána közmüvesité- si, közlekedési és egyób problémák lehetetlen helyzet elé állítottak bennünket, nem beszélve arról, hogy a járulékmegoldás is majdnem lehetetlen. Ha viszont azt mondjuk, hogy a város szerkezetébe beleilleszkedő, megfelelő szintű beépítettség és kb. meghatározott nagyságú lakások épitése esetén a kedvezmény nagyobbfokú, akkor ebben az irányban lehetne Budapesten ösztönözni a magánkezdeményezést és annak megszervezése már sokkal egyszerűbben, sokkal rugalmasabban és sokkal jobban/^ehetne, az egész kérdést bizonyos mértékig hatóságilag is kézbentartva és irányítva. Fel kellene tehát használni azt a lehetőséget, amely a hitelnyújtásban van, a hitelnyújtási készséget azonban olyan irányba kellene terelni, hogy az előbb emlitetteketn? támogassuk, szemben azokkal a törekvésekkel, amelyok karül vl*dink | j- 41 - 1
