1967. január 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
128
Egy kérésünk van: hogy esetleg konzultáción vegyék figyelembe a mi munkánkat. Ismétlem egyébként, hogy az előterjesztéssel egyetértünk és ürülnénk, ha minél nagyobb ütemben közösen meg is tudnánk valósítani. Reischl Antal: Tisztelt Végrehajtóbizottság! Az állandóbizottság az anyaggal teljes mértékben egyetért. Az itt felmerült egy-két kérdésben szeretném még véleményemet kifejteni. A keleti felvezető úttal kapcsolatban: Aki végigjárta azt az utat, meggyőződhetett róla, hogy elsősorban nem gépkocsiforgalomra való, hiszen a várfalak közötti formációja legfeljebb egyirányú közlekedésre, legfeljebb csak valamilyen reprezentatív felvonulásra alkalmas. Ez az ut tehát elsősorban gyalogut- ként vehető tekintetbe. Miért kellett ezt megemlítenem? Azért, mert az egész útépítési probléma másképpen néz ki ilyen vonatkozásban. Ez a kérdés a Clark Ádám-tér rendezésével is összefügg. Az útvonalra nagyobb összegeket költeni addig, amíg a Clark Adám-tér nincs rendezve, nem látszi/^ célszerűnek. Egyedül olyan qjértékü rendbehozatala szükséges, amely aránylag olcsó burkoléeozközökkel elvégezhető. A másik, amit még meg kell említenem, hogy a Történeti Muzeum megközelítése tulajdonképpen két hidnak a budai hídfőjétől lehetséges. Az egyik a keleti felvezető ut. A másik: a Gzarvas-téren keresztül, az Erzsébet-hid felőli megközelítéssel, amely még talán kényelmesebb is, mert a özurvas-térről magasabbról indul, mint a Clark Ádám-térről. A gyalogosan vuló^megközelités , nyilvánvaléan kisköltségekkel megoldható/és az felvezető útnak a kérdése amúgy is felülvizsgálandó, hogy mennyiben tekintendő gépkocsi-forgalmi útként a jövőben is, araikor a Palotu véglegesen elkészül. A terveknek az az eredeti elképzelése, amely átmenő forgalmat képzelt el a Palotán és a keleti felvezető utón, tévedés volt, mórt annak az útnak a történelmi formája is lovasok L J I 4 |- 16 -
