1966. november 23. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
137
I- 22 hogy tehát akár esetenként, vagyis évi egyösazegben, akár havonként, rendszeresen adjuk az ösztöndijat. Ezt azért is jónak tartom, mert a fizikai munkára való szülői irányításban az anyagi tényezők ra03t is közrejátszanak és a jövőben esetleg még hatékonyabban játszanak szerepet. Egy sor területen nyilvdnvalóan leegyszerűsödik a gyermek jövőjének az eldöntése úgy, hogy hol tud, mint ak- tiv kereső, belépni a családba. A gyermek perspektívája ebben a pillanatban el is van döntve. Ha tehát a tényleg tehetséges gyermekek esetében nem próbálunk társadalmi oldalról valamilyen elfogadható támaszt adni a családoknak, akkor a tanulmányi szint és az egyenlő mérce önmagában nem hozza meg a kívánt eredményt. Nagyon egyetértenék tehát azzal, hogy itt valamilyen rendszert kell kialakítani, akár pályázat utján is, középiskolai ás egyéb szinteken. Úgy hiszem, hogy itt is szükséges volna már 1963-ra bizonyos elképzelések pénzügyi biztosítása. Az anyag alapján különösen jelentősnek látnám, ha végső rendszerében a természet tudomínyi tagozatos osztályokhoz koncentrálnánk, mert ahogy az anyagban is látom, itt vannak a legnagyobb gondjaink. Egy olyan rendszer is elképzelhető természetesen, hogy a TIT-tel való szorosabb együttműködés alapján az e munkára alkalmas kulturotthonolc is résztven- nének benne, esetleg speciális szakkörök létrehozatala utján. Mindez azonban a társadalmi szervek számára elsősorban csak a támogatás mértékéig jut el, az államnak jéval nagyobb kötelezettséget kell vállalnia anyagi-erkölcei-politikai vonatkozásban egyaránt. Ebből adódik majd uz, hogy valamennyi társadalmi szerv ügyévé lehessen tenni iimfö ezt a kérdést. Ebből adódik annak a gyakorlati érvényrejuttatása, amit az oktatási törvény és több határozat, stb. megfogalmazott, ho:;y az oktatást társadalmi ügy- gyé tudjuk tenni. Hantos János: Kedves Elvtársak! Azt hiszem, hogy nem túlozunk, ha ezt az előterjesztést úgy fogjuk fel, hogy ; ’ igen jelentős társadalompolitikai kérdést érint, miután az elmúlt évek politikai vitáinak vissza-visszatérő problémája éppen a származás szerinti megkülönböztetés eltörlése volt. Ez a téma járulékosan mindig is érintette művelődéspolitikánknak azt az alapelvét, amely a munkáséparaszt gyermekek továbbtanulásának változatlanul fontos és megkülönböztetett kultúrpolitikai jelentőséget tulajdonit. A VIII. Kongresszus tulajdonképpen elő is irta Lt i I