1966. november 23. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

125

• •• fca • -i - fttötp

i- 9 - Í

élet kritikáját az a meg;fogalmazás, hogy az igazgatói tanácsok határozatai minti a területi vezető kórházait igazgatóira, mind az érintett osztályvezetőkre kötelezőek lennének. Ezh nem felel meg a legújabb ismereteinknek és elképzeléseinknek. Úgyszintén nehezebbé és bonyolultabbá teheti a dolgokat a másodfokú káderfejlesztési bizottság is. Mint tanácsadó testületre kétségkívül szükség van, de megítélésem szerint az ilyen jellegű elképzelés feltétlenül a felelősségnek tnegfoghatatlanná tételét és az ügyek rendezésének lassúbbodását fogja maga után vonni.

Úgy hiszem, érdemes volna ezeket a szempontokat megfontolás tárgyává tenni.

A másik kérdés, amit szóvá teszek, olyan jellegű, hogy a mi adott szakszervünkkel, a társadalombiztosítási szervvel való konzultálást követeli meg. Úgy Ítélem meg a dolgot, hogy a fővárosi betegek szempontjából hátrányos volna az olyan jellegű kategórikus^jelenté s, valamint az annak megfelelő gyakorlat, hogy a fővárosi betegeket csak a aFővárosi Tanácshoz tartozó kórházakban lehet elhelyezni - még akkor is, ha a kompenzációs ágyakkal kapcsolatban lehetőségük van arra, hogy országos jellegű intézménybe kerülhessenek, - pl. klinikára.

Az ilyen kategórikus megfogalmazás további megkötöttséget és hátrányos helyzetet jelenthetne a fővárosi dolgozók számára.

Úgy gondolom, hogy ezt a kérdést érdemes volna részleteiben megvizsgálni és megvitatni.

Az előterjesztés a 3. oldal második bekezdésében érzékelteti a kapacitásban rejlő óriási különbségeket, lehetőségeket. Úgy gondolom, hogy ez a forma kellő és differenciált elhatárolással, továbbá szakmai kérdésekben a vezetés részére adott nagyobb aÉ hatáskörrel, és a hatáskörrel való rugalmas éléssel megszüntethetné az aránytalanságokat, - ami lényegében az orvosi, vagy egészségügyi szakerőkkel való gazdálkodást is jelenti. Ugyanis az egyik kiindulópont/unk éppen ez volt.

Ez feltétlenül azt jelenti, hogy a rendszer mellett azért állást kell foglalni, mert ez lehet bizonyos vonatkozásban a jövő útja, azonban a hatáskörök és a tevékenységi körök pontosabb elhatárolásával.