1966. július 6. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
92
) toztatott határozatok száma kétségessé teszi azt, hogy a másodfokon aa ügyeket le lehessen zárni. Sós György felveti, hogy egyszerű ügyekben eléggé nehéz helyzetben van a másodfok, mert van egy harmadfok is. Napirenden kellene tartani azt, mennyi terhet ró a tanácsokra és mennyiben indokolt a másodfokú határozatok megváltoztatása.Véleuényo szerint az előterjesztéssel ellentétben az elsőfok az ügyfelet hivja fel adat- kiogészitésre és nt maga forduljon más hatóságokhoz. Dávid Fereno kifejti, hogy munkaterületén is azt tapasztalja as államigazgatási eljárás törvényessége szempontjából, hogy a fejlődés jelentős. Kiemeli példaként a fővárosi tanács oktatási osztályát, amelynek határozatai megalapozottak, azonban az elsőfok számára több iránymutatást adhatna A jogorvoslati rendszer problémáját abból a szempontból Ítéli mog, hogy jó elsőfokú határozatokra van szükség, és akkor a jogorvoslatok száma is lecsökken. A határidő betartása kérdésében kifogásolja, hogy a 30 napon túli ügyintézésnél a meghosszabbításról az ügy-, fslot nem értesítik, viszont véleménye szerint ahol a határidőt miniig betartják, ott az előadók munkaidőn túl is dolgoznak. Ez véleménye szerint összefügg ( fluktuációval. Kifogásolja, hogy a másodfok nem mindig kéri számon az elsőfoktól a határozatok végrehajtását. Götz Jánes a jolentést nagyon jónak tartja, azonban helyteleníti azt, hogy panasz benyújtása esetén a határozatokat nem hajtják végre. Fenyő Gyula olőadja, hogy országos tapasztalataik szerint a főváros- bon az eljárási törvény alkalmazásával különösen as ügyfelek jogainak érvényesítésével nincs különösebb baj, mert a fővárosi apparátus példásan alkalmazza az eljárási törvényt. A panaszéijárásban a végrehajt óbizottaág olyan esetekben is alkalmazhat méltányosságot, amely aa apparátus részére nem lehetséges. Különben a panaszéi járás módosítása vita alatt áll. Igen fontosnak tartja as ügyfelek kellő felvilágosítását, mórt ebből különböző problémák keletkezhetnek. As adat- kiegészitéssel kapcsolatban olyan tapasztalataik vannak, hogy az ügyfelek igyekeznek mindent az apparátusra hárítani. Elnök összefoglalójában egyetért azzal, hogy adat- kiegészitás esetén arra as ügyfelet kell kötele zni,mert ezzel túlzott terhet hárítanának az államigazgatásra. Az ügyfeleket rá kell szoktatni arra, hogy az államigazgatásra szükség van, amelytől kapni akarnak valamit éa nőm az a feladatuk, hogy támadják. Az államigazgatási °£L-3- fe
