1966. július 6. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

111

i

bizonyítási eszközökkel, amelyek az ügyek bonyolultságától függően a megnyugtató elbíráláshoz szükségesek. Az ügyfeleket, a tanukat általában szükség szerint meghallgatják és a határozatok megalapozottsága érdekében széles körben igénylik a társosztályok szakvéleményét is.

Alapos a tényállás tisztázása az Oktatási osztályon belül a gyámhatósági ügyintézésben, valamint a KÖJÁL hatósági tevékenységében. Szakigazgatási szervenként váltakozóén azonban a Törvény idevonatkozó rendelkezései nem minden esetben érvényesülnek maradéktalanul. Ezzel kaposolatosan a leggyakrabban jelentkező hibák a következőkben foglalhatók össze:

a./ A Törvény 17•§•/?/ bekezdése alapján az ügyfélhez intézett felhivás nem minden esetben tartalmazza a felhivás teljesítésének batáridejét, de azt a figyelmeztetést sem, hogy a felhivás nem teljesítése esetén az államigazgatási szerv

a rendelkezésre álló adatok alapján dönt. Ennek következtében többször szükséges a felhivás megismétlése. Ez az ügyintézés elhúzódását okozza, ami az ellenérdekű ügyfél jogórdekeit is sértheti.

A törvényi rendelkezés helytelen alkalmazását tükrözi visz- sza, hogy a szakigazgatási szervek az ügyfelet adatkiegé- szitésre hivják fel olyan esetben is, amikor a szükséges adat a társszakigazgatási szervtől közvetlenül is beszerezhető volna.

b./ A helyszíni szemle fogalomkörébe sorolhatók az oktatási-, egészségügyi szakágazatban a környezettanulmányok, a lakásügyi szakágazatban az u.n. adatfelvételi lapok, az adóügyi igazgatás pénzügyi vizsgálatai, az építésügyi igazI gatás műszaki jellegű szemlél.'

A szemle a tényállás tisztázásának egyik legfontosabb eszköze. Megállapításunk szerint azonban a helyszíni szemlék még nem kapnak kellő súlyt a hatósági eljárásban. Gyakran - főként a nagy ügylratforgalomra ós

t

i i J

ii / a / im- 2 -