1966. március 30. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
35
I í- 31 termelési érték tervszámút nen kap - tt, helyet te- a termelési prcvrnn betartása veit a kötelező, Az alkai: az. tti- és az állományon kivüli bér tekint ,tébon a régi előírások maradtak érvényben, továbbá kötelező feladat veit a nyereség abszolút forint össze’ ben való teljesítése. A kísértet a vállalatnál i.r-;dnényes volt. Miután az érdekeltség föltételei megváltoztak, a kivitelezés műszaki dolg.-zói erejüket az épitési program teljesítésére összpontosították. Jelentős a javulás az egyes osztályok együttműködési.; torén a program teljesítésű érdekében. a határidőire való tol jesi te;: számottevően kihatott az átadási kötbérek alakulására, 1964.I-III.n.évben 95o aFt, 1965,1-III .n.évben 589 mFt volt az összes kifizetett kötbér. Az elért eredmények melle, tt számottevő hiányosságokat állapítottak □ea az ellenőrzések mind az épitőipari, mind a szakipari vállalatoknál. A 2.sz.Építőipari Vállatatnál a vállalaton belüli kooperáció móg mindig nem mogfelolő, Énnek következtében a kivitelezés minősége nem mindenben felel meg nz olőirásokn°k, a technológiai sorrendet nem tartják bo, egyes előirt műveleteket kihagynak.“ A 3.sz.Építőipari Vállalatnál egyidőben több munkát helyeztek folyamatba, mint amennyit a rác* g lé vő létszám 'lehetővé tett volna. Helytelen, hogy az építőmesteri létszám helyütt a szakipari létszámot emelték. Az 1964.évi egy lakásra cső lltal napos átfutási idő 1965.1.félévben 145.1 napra emelkedett, sőt a II.Főépitósvczotőség egyes munkahelyein a 2oc napot is meghaladta. Az átfutási időbon jelentkező visszaesés ogyonos köv:tkosnénye az építőmesteri létszám elé -telon- ségének. A szakipari vállalatok közül a Főv,Asztalos ipari Vállalatnál az előkészítőit munkák értéke gyakran u -vosobb, mint amennyi a termelési terv teljesítéséhez szükség s. A munkahelyekre kiszállított asztalosam védelméről nen gondoskodtak megfelelőin. Főv.Szerelőipari Vállalattal a kijelölési állomány alapján nőm minden szakmánál biztosították az év ' t, Ijes’itést. A bzerzőacskötésok vontatott és oyenettan üteme az <lőrilaté munkaszervezésre nem nyújtott megfelelő alap t. A vállalat u; ynaze-n munkahely on végződő különböző sznknáju munkáit központilag’nem e,_yoztottél:' megfelelően, s emiatt a generál vállalat vagy az építtető u ,y kénytelen a vállalat ogy-eay foépitésvozetősé évéi a munkákat érintő kérdésüket i.;estárgyalni, mintha egy-egy külön vállalattal állna szemtan. Ez a yakorlat sem a vállalat, som a népgazdaság szempontjából nem hasznos. Helytelen az is. hu. y "z építésvezetők "a uunknhoIvek naav részét cs°k átlag kéthetenként Vagy ennél ic ritkáéban keresik íel, A Főv.Felvonójavító 'itallal* tnál - "részt nen értéke lték helyesen a munkaigényt és az ezzel szembenálló szerződésvolument, másrészt nem t mérték fel helyesen és időbon a határidőnódositr.sek, késedelmes r-unkatorületátadásck, s o. munkák jellegének megváltozása r.iatt várható problémákat, bon a szerződéskötések"üteme, som elintézett mennyisége nem volt kielégítő.. A műszaki fej loo ztés területén több váll latnál hiányzik a gyakerla- ti’boVozete.s' megváTositá.ea, Pl. 3.sz.Epitőip,’,ri Vállalatnál'. I 1 *ot