1965. június 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

226

© -ha- '

amely szerint ebben az iigyben a belkereskedelmi minisztériumnál el kell járni olyan intézkedés kiadása érdekében, hogy a vállalatok önkényesen ne szüntethessék meg az üzemi konyhák üzemeltetését. Ezzel kapcsolatban fel kivánom hivni a végrehajtó- bizottság figyelmét, hogy részben a saját vállalataink, de mindenek előtt az állami vállalatok irányában intézkedni kell, - és ebben kérni kell a minisztérium segítségét is.

Mindamellett ki kell emelni azt a fejlődést, amely különösen 1960 óta ezen a térsn végbement. A számadatok is érzékeltetik, hogy jelentős fejlődés történt. Ha azonban a fejlődést az igényekkel hasonlítjuk össze, akkor meg kell mondani, hogy a főváros lakosságának osak 20 százaléka részesülj iizemi étkeztetésben. Azt is látjuk, hogy az Uzemélelmezésben csupán 8,6 százalékkal szerepel a vendéglátóipar*

Ugyanakkor azt is szeretném megemlíteni, hogy ezen a téren csak úgy tudunk előbbre jutni, - éa a vendéglátóipar csak úgy tud a közétkeztetésből nagyobb részt vállalni, ha további fejlesztéseket hajtunk végre,és uj egységeket kapcsolunk be*

Jelenleg ugyanis a körülmények olyanok, hogy a vendéglátóipar kapacitásának bővítésére nincsen lehetőség.

Sós György: Én is azzal a két kérdéscsoporttal kívánok foglalkozni, amiket Csikesznó elvtársnő azóvátett. Magam is ismerek néhány olyan szervet, amelyek azzal a tervvel foglalkoznak, hogy megszüntetik a 3aját kezelésükben lévő konyhát. Erre az elhatározásra részben a takarék033ágra vonatkozó határozat viszi őket,***

E 1 n ö k: De ugyanakkor a Tejipari Vállalat, amely a konyháját meg akarja szüntetni, az egyik beruházásához három étterem és két konyha építését tervezi.

Sós Györgyi A vállalatok által fenntartott üzemi konyháknál is van norma, amely azonban nem mindenre terjed ki,

\

TK