1964. április 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
34
I i t- 2 Az ügyforgalom ) g elvez óbb alakulását a zal kívántuk olős-g toni,nogy az illetékes sz dminisztériumoknúl az knak az ügyelőiek a visszaszorítását kezdeni ayeztük, melyek nen fo tétlenül igénylik a döntőbizottság boavu>-.cosását• Ig3r a ICözlokod si és Postaagyi Minisztériumnál azoknak a vasúti fuvarozásból kel tkozott kártérítési ügyeknek a megszüntetését szorgalmaztuk, melye azért terhelnek bennünket, mert a MÁV. egyes szervei nem hajland k tudomásul venni a döntőbi- • zottság kárfelelősségüket következeteken nogállapitó joggyakorlatát. A Könnyűipari Minisztériumnál a konfekcióiparban ismétlődő azoknak a szerződési vitáknak a megszűntetésére tettünk kezdeményező lépéseket, amelyok elkerülhetők lonncnok, ha az anyag- cg feldolgozóipar, valamint a belkereskedelem képviselői minden negyed elején megtartott specifikációs tárgyaláson egyeztetnék az igényeket a lehetőségekkel. Ezek az intézkedéseink azonban az ügyforgalom emelkedésének mai üteme mellett a legkevésbé sem elegendők, hogy a döntőbizottság erejét a jelentősebb ügyek megfelelő színvonalon való intézésére összpontositliassa 03 hatékonyon segíthesse a vállalatokat a torvtel- jesité3 érdekeit szolgáló együttműködésükben keletkezett zavarok leküzdés ében. Az állandóan emelkedő ügyforgalom mollott ezek a követelmény ok a működési szinvonal f©.nntartásn érdekében akkor is felvetik a létszdmrendezéc szükségességét, ha as oddig ólért minőségi szint fönntartására irányuló törekvéseink non is voltak teljesen sikertelenek, A működési szinvonal viszonylagos stabilitását bizonyítja, hogy az ügyöket sikerült általában a tervteljesités érdekeinek megfelelő i- dóben lebonyolítanunk. Csökkent a határozatok negsonnisitesót szorgalmazó beadványok száma /6 % helyett 3.2 %/ is. A megsemmisített, vagy megváltoztatott határozatok aránya /0.7 %./ pedig az ügyforgalomhoz képest jelentéktelen. Végül, hogy tárgyalásvezotőink a feljegyzések számának /az 1962 évi 331-ről 457-ro/ emelésével aktívabb befolyást gyakoroltak az egyes gazdálkodó szervekre az ügyek eldöntése alapjan feltárt hiányosságok kiküszöbölésében. Ezeket az erad- nényolcct azonban csokis ugy érhettük el, hogy a tényállás és jogalkalmazás szempontjából egyszerűbb fuvarozásból származó kártérítési ügyek többséget tárgyaláson kivül intéztük. A Központi Döntőbizottság is kénytelen volt az ogy-ogy tárgyalásvozetőrc kötelező havi két vállalati ellenőrzés helyett havi ogy ellenőrzéssel megelégedni. Mindezek az engedmények alapos következtetést engednek arra, hogy ügyforgalmunk alakulása tartalékaink túlnyomó részét felemésztette, s -hacsak a népgazdaság tervezési módszereinek most folyó felülvizsgálata nőm hoz valami változást,- kizárólag szorvozeti intézkedésekkel feladataink kivánalmaknak megfelelő toljesitését nem nagyon tudjuk biztosítani. 2. A gazdálkodó szervezőtek között koletkezott nagyszámú-torvszerződé- sek csekély hányada kerül csak a döntőbizottságok elé. Ennek ellenére a döntőbizottsági eljárás nemcsak arra alkalmas, hogy a vállalatok működésében jolontlcező, 3 bizonyos következetesen ismétlődő hiá- f nyosságolcnt feltárjon, honon arra is, h >gy az ezekből a hiányossá1 gokból felismerhető káros tendenciákra rámutasson, A döntőbizottsági munka elemzését ez utóbbi szempontnak megfelelően kell végezni. A Fővárosi Döntőbizottsághoz 1963 évben 27.369 ügy érkezett és a döntőbizottság 26.348 ügyet fejezett be. Az egy-egy tárgyalásvezető- ro átlagosan kiosztott havi 90 ügyből havi átlagban 83 ügyet fejoz./. fe I MMM 4 ■djgstp I i ( l
